Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

Könnyű apró halat fogni. De nehéz megtisztogatni ; Könnyű szeretőt tartani. De nehéz tőle megválni. Megváltam én szeretőmtől, Mint a zöld ág levelétől ; Messzire estem szegénytől, Hirét sem hallom senkitől. Leginkább csak az első versszakot éneklik ; a kulcsos csöndesen, a legénység élénken bokázik ; közben-közben hol az egyik, hol a másik magasra ugrik s nagy erővel összecsapja a levegőben a két lábát; az a nehéz, kemény halászsaru ilyenkor akkorát szól, mint valami kölyökágyú. Ez a halászverbunk. Semmi kicsapongó sincsen benne; sőt, inkább komoly, mint víg. Most térjünk át a többire. Tihany félszigete körül a Balaton vize halászmódon három főrészre, ez ismét harminczhat ronvóra van felosztva, a mihez még nyolcz hegycsúcs is tartozik, a melyről azonban más helyen lesz szó.* A három főrész ím ez: a «Lab» vagyis a félsziget orra, a « Felső-part » (északkeletii és az « Alsópari » (délnyugati). A vonyók így vannak felosztva: Láb. i. Lósvonyó, 2. Csigásvonyó, 3. Oreglábeleje, 4. Kislábeleje, $. Kút (nagy mélység), ó. Sárosvonyó. Kelsőpart. 7. Kertekeleje. 11. Szilvási rét, 9. Fecskelik (a sok parti fecske fészkétől), 10. Gödrösföld, 1 1. Ebefon, 12. Dűpart, 13. Keskenvvonyó, 14. Baromitató, 15. Sziládi szőleje alja, 16. Potyogókő, 17. Váraija, 18. Szivemvonyó, 19. Somos, 20. Kollátkert, 21. Laposkő, 22. Vastagnád eleje, 23. Kupolya. Alsópart. 24. Szifákeleje, 25. Kövesvonyó, 26. Sóspart, 27. Alsószarkány, 2Í>. Keskenyvonyó, 29. Gömbőkű, 30. Felsőszarkány, 3

1. Gurbicsaalja, 32. Ráta, 33. Jajtekerő, 34. Csókapartok, 35. Felsőkües (kövesi, 36. Úsztató. A hét halászbokor oda száll ki, a hova épen kedve van s ha több bokor találkozik egy tájon, vagy megegyeznek a vonyókban, vagy mindjárt — legtöbbször — sorsot vetnek. A sorsvetés egyáltalában nagy jelentőségű a halászoknál ; a tiha* Lásd iA látott halt.