Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

Különös, hogy legnagyobb elterjedést ért el : A/. alföldön halászlegény vagyok én, Tisza part)án kis kunyhóban lakom én . . . kezdetű dal. mely — gondolom — BERNÁT GAZSI-ÍÖI való. Egyedül Komárom és Tihany áll még valahogyan nóta és szokás dolgában : de itt is sok már a töredék ; majd megismerkedünk vele. A piaczon való árulást rendesen az asszony végzi — a halászmesterné —, mely annyira áll a halaskofától, mint halászura a «fisértől». A kofa és a fisér mindig csak másodkézből árúk A mesterné takarosan kiöltözködik, fehér kötőt köt és nemigen kínál, mert rendes vevői vannak. De kiáll ám a mester is, mikor «beut a szöröncse» sakkóra viza, tok. vagy harcsa került a hálóba, a mely csak feltagolva kelhet el. Ilyenkor a mester is fehér kötőt köt, feltűri az ingujjat és tagol nagy önérzettel és nagy fontoskodással. Szóval az igazi magyar halász tisztességtudó, igazán jóravaló magyarember, a kit meg lehet és meg is kell becsülni. A hozzávaló társadalmi elemben mindig megvolta külön « becsületjei, mert hát a kékbeliek közt olyan ő, mint a hadseregben a tüzér: már mestersége után is több az ő « tudománya » s még ott is, a hol nem volt soha cz.éhes, mindig külön helve volt a kivonulásokban. Ettől a típusztól lényegesen elüt a székely halászember. Nemcsak hogy hirét tudja a « halak királyának », melynek gyémántos korona csillog a fején, mely az Olt folyónak örvényeiben tanyáz, természetes, ama vadregényes szorosban, mely Felső- és Alsó-Rákos közt fekszik. A halak királya akkora, hogy az embert csak úgy elnyeli ; de a székely halász nemcsak ezt tudja, hanem mindent is tud. a mit csak kérdez az ember. Eleven képzelő tehetsége a pisztrángnak, pérhalnak oly sokaságát teremti belé a patakokba, hogy maga is elbámul, mikor ugy fordul a sor, hogy üres tarisnyával tér viszsza ő is, az is, a kit azokra a csodahelyekre elvezetett. De az is igaz, hogy furfang dolgában a világnak talán legelső halásza; hiszen bizonyos, hogy a kakastollból készült mesterséges legyet ő már ősi soron ismeri s alkalmazza; ő dolgozik a dugával, a méregfűvel és az oltott mészszel — mindinkább a saját kárára. Legnagyobb érdeme az, hogy megőrizte mai napiglan a czége legősibb formáját.