Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

Ez a magyar halászembernek általános jellemzése s a képet az tetőzi be legszebben, hogy rendkívül szereti mesterségét s mint mondtuk, büszke reá. O sohasem panaszkodik, hogy a halászat mestersége kemény munkával jár; baja az, hogy a hal erősen elfogyott; s ha valaki, a magyar halász az, a ki teljes joggal vissza kívánhatja a «régi jó idöket» ; mert a midői ezt a sóvárgást — jogosultság tekintetében — másoknál számtalan esetben megczáfolja az az igazság, mely a multak történetéből szól felénk, neki épen a magyar halász.a múltja, története ad igazat. No de lássuk a magyar halászembert úgy, a mint beszédközben még az idegennel szemben is viselkedik. A midőn kutatásom Tihanyba vitt, ott egy árva lélek ismerősöm sem volt; egy sornyi ajánlást, egy szónyi útbaigazítást sem vittem magammal s mégis czélt értem. A XIX. század egyik legnagyobb vívmánya, a vasút, letett a szántódi állomáson ; egy mezítlábú árvagyerek felkapta táskámat és indultunk a szántódi révhez. Itt van az átkelés, a Balaton legkeskenyebb részén, épen a tihanyi «Lab» irányában. A révház nagy, de elhanyagolt korcsmaépület. Betértem. S a mint tudakozódom, hogy van-e révész, a ki átszállítana, a korcsmárosné odaszólt egy kis gyerek felé, hogy: — Gyerek, csinálj füstin! A gyerek kiszaladt, a partfelőli gyepesen hirtelenül összekapart mindenféle giz-gazt s meggyújtotta; természetes, hogy az égő burjánból sűrű, gomolygó füst szállott ég felé. Ennek láttára a tihanyi parton levő révész nyomban a vízre ereszkedett s átjött. Nappal a füst, éjjel a tűz lángja szólítja át a révészt. Ez e tájon ősidőktől fogva a icladás módja. Atszállva, a «Lab» tágas gyepesén kiterített öreghálók fogadtak ; de halászember nem volt a helyszínén, mert délre járt az idő. a halászság pedig csak reggel és estve található a há'lóterítő helyeken ; de annyit rögtön kivettem, hogy a «Lab» a főhely. Atkeltem tehát a hegyen a kis félórányira fekvő városkába, mely, mintha oda volna ragasztva a hegy oldalához, részben vakolatlan kőházaival, kőkerítéseivel sajátságos benyomást gyakorol ; legfelül az ősrégi apátság, messze tekintő kéttornyos templomával. Ott a templom táján húztam ki az időt késő délutánig, nem birva HERMAN O. A magyar halászat. -7