Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

Bevezető

gés van, elmentem Berlinbe, hogy a «Märkisches Provinzial-Museum der Stadtgemeinde Berlin» idevágó gyűjteményét megszemléljem, annyival is inkább, mert a Dunántúli részben vannak s voltak wend elemeink. Utam deczember első napjaira esett; de még nem volt az utolsó, mert hátra volt még a Fertőn kívül egy elhagyatott pont, mely sok ősi elemet igért : Nagy-Dobrony, mely a Szernye mocsár világához tartozik s legjobban «jég hátán » kutatható; csikorgó hidegben végeztem el ezt a keleti részt, honnan nyomban a nyugotira, a Fertőre vetettem magamat. A 1886-dik év első havának hatodikán a Fertőnél, Hegykő magyar községben zártam be véglegesen utinaplóm írását. Naplóim tanúsága szerint a halászatra vonatkozó adatgyűjtéshez hozzáfogtam az 1883-dtk évi július hó 28-kán Magyar-Velenczén, a mint már említettem is. A gyűjtésre csak az országgyűlési szünidőket használtam föl; ezeket is csak részben, mert az anyag első rendezését és földolgozását is ekkor kellett végeznem s így a tulajdonképeni kutatási idő csak mintegy hét hónapot teszen. Saját kutatásaim mellett éltem az ország számos pontján lakó barátaim szívességével is, kik kérdőpontjaim alapján gyűjtögettek s ezzel örök hálára köteleztek. A kutatásban a dolog természetéhez alkalmazott saját módszerem szerint jártam el : keveset támaszkodtam ajánlásra és vezetésre ; inkább halászati, különösen horgászati ügyességembe bízva, egyedül iparkodtam halászok közé keveredni, hogy fogásaikat meglessem, a szerszámjárást kitanuljam ; s csak ott, a hol tisztán szógyűjtés járta, használtam rosz fülem helyett megbízható emberét; de a kérdéseket mindig magam intéztem. Az anyagot a helyszínén ónnal jegyeztem és vázoltam le; a tanyán, vagy a hol megszállottam, legott letisztáztam ; a rajzokat friss emlékezetből szabatosan kikészítettem, s a kirándulásról hazatérve nyomban feldolgoztam. E mellett az eljárás mellett minden szóval háromszor, minden szerszámmal legalább kétszer foglalkoztam külön-külön; tettem pedig ezt tudatosan, mert töretlen úton járva, csak így közelíthettem meg a dolog lényegét.