Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

Bevezető

igazi szellemi fejlődés lehetetlen; de érezte azt is, hogy a tudománynál;, annak a nagy egyetemnek, mely senkié és mégis mindnyájunké, mely nem köti magát egy emberhez, egy nemzedékhez, a föld valamely pontjához, hanem éltetője, megnemesítője az egész emberiségnek, hogy e nagy egyetemnek szüksége van arra is, a mit magyar föld termel, rejteget. A feladat nagy, szép és nemes volt s az a szegény magyar rászánta életét. Nem rettent vissza a fáradtságtól ; nem attól, hogy vajmi kevesen értették s még kevesebben méltatták fáradozásait; gyűjtött, jegyezgetett harmincz éven át. Czélja az volt, hogy megírja majdan a magyar állatvilág természethistóriáját. Ismerte a föladat nehézségét, a legnagyobbat is, hogy neki még a nyelvet is elő kell teremteni. De épen mert ismerte a nehézséget s a leküzdés föltételeit, helyes nyomokon indult el: a tárgyakat tanulmányozva, gyűjtögette a nyelvanyagot is, szedte pedig ott, a hol termett, a nép ajakáról. De hát ő boldogtalan volt! Oly korszakban fáradozott, mely a nyelv dolgában szerencsétlen irányt váltott : BUGÁT « szóhalmazának » korában, mely mindenben, a mi tőrőlmetszett magyar volt,* parasztosat » látott; mely a nyelv géniusza ellenében szabályokat alkotott; de el is érte azt, hogy a nemzet, a melyet mívelni akart, nem értette meg! PETÉNYI SALAMON volt az a szegény magyar kutató, ki akkoron helyes nyomon indult; de elbukott. Hol vannak hátrahagyott iratai r Elkallódtak. Java részök egy tűzvész áldozata lett, s csak töredékek kerültek hű kezekbe, melyek sokáig lappangtak, s lappanganak még ma is. Már pedig azok után, a melyeket megismertem, bátran ki merem mondani, hogy, ha PETÉNYI SALAMON kézirataiból csak az látott volna napvilágot, a mi eredeti szógyűjtés volt, a magyar természethistóriai műnyelv kincsesházának első alapja telt volna belőle. A kegyelet vitt reá, hogy PETÉNYI SALAMON iratainak némely töredékét közrebocsássam s ez volt az a véletlen, mely ellökte a kavicsot, a mely alatt PETÉNYI fáradozásainak egyik ere feszült, t. i. halászati búvárkodása, a melyet H ECKEL JAKAB-D&I, a kitűnő halismerövel együttesen végzett magyar földön, nvilván avval a szándékkal eltelve, hogy majdan megírja a magyar halak természethistóriáját is.