Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)
Bevezető
Ezek az iratok, mások közé keverve, KUBINYI FERENCZ hagyatékával Báró NYÁRY JENŐ barátom birtokába kerültek, a ki észrevéve, hogy engem PETÉNYI érdekel, átadta nekem az iratokat; evvel örök hálára kötelezett. Az iratok teljesen rendezve, magukban foglalják a PETÉNYI-ÍŐI megfigyelt hatvanhét halfajnak és fajtának elterjedési viszonyait, a hozzá tartozó százhetvenöt magyar népies elnevezéssel együtt, a mely utóbbiakat már alkalmazni is kezdte.* Ez volt az ér kitörése ; mert legott eltökéltem magamat, hogy azt a I 7; halnevet összeállítom és kiadom ; sőt az értekezést meg is írtam.** De volt ezek között egy fajnév, a mely iránt biológiai szempontból kétségem támadt: a varsinta vagy vastnta, Balaton melléki halnév, a melyen PETÉNYI a Phoxmus lœris halat értette, de megjegyezte, hogy a halat a Balatonból nem látta. Tudtam, hogy ez a hal kizárólagosan hegyi patakok lakója; a dolog ingerelt s eltökéltem magamat a helyszínén való utánjárásra. Evvel a forrás medenczéje megtelt s az ér elindult. Kerestem a halat Siófokon, majd Balatonto táján, majd Kenessen, s végre Tihanyban, a hol megkaptam s meggyőződtem, hogy PETÉNYI tévedett, mert ez nem a Phoxinus, hanem az Acerina cemua L., vagyis a vágó durbincs volt. Siófokon ekkor szememet szúrta a soknemű halászszerszám ; kezdtem én azt jegyezgetni, s minthogy az egyes részek is érdekeltek, hozzá fogtam a rajzoláshoz is. Az a sok magyaros mesterszó csak úgy csengett a fülembe ; — eszme eszmét szült s egyszerre oly munkakedv — mondhatnám, lelkesedés — szállott meg, mint még soha. Eszembe jutott, hogy a halászat az emberiségnek ősfoglalkozása, hogy szerszáma, fogása a népismeret, az ősrégészet szempontjából legalább is érdekes lehet ; mert hiszen ősfoglalkozások terén a nép szívósan ragaszkodik mindenhez a mi ősi; hátha egy-egy nyom elvezet oda is, a hol az irott történet eddig némar Felötlött az is, hogy a magyar halászat hanyatlóféiben van ; a rét* PETÉNYI legyzeteit németül irta ; de sohasem feledkezett meg a népies elnevezésekről, a melyeket látható szeretettel szedegetett össze. ** Megjelent a Magyar Nyelvőrben.