Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

nehézségű, sós ízű, de fanyar jegeceket talált, melyek a levegőn gyorsan szétfolytak ; — ez a leirás egészen a chlorcalcium tulajdonságainak felel meg. A chlorkálium hasonlélag kockaalakú jegecekben fordul elő, azonban íze egészen hasonló a konyhasóéhoz és a levegőn nem folyik szét. Eszerint tehát míg a kevésbbé oldható szíksó a felületre húzódik és ott kivirágzik, addig az igen könnyen oldható chlorcalcium a föld mélyébe hatol és ott kijegecedik. A sós részek tehát a felső Tiszavölgyből a földárjában, a talaj vízében húzódnak lefelé és a vízállások szerint többé vagy kevésbbé kivirágzásra jutnak. így Gulácsy Ferencz szerint Apajon 1862-ben az 1861-diki sok víz következtében a földárja igen magasra emelkedett; mikor innét alászállott, oly sok szíksó lepte el a felületet, hogy még a gyöpön is lehetett széltében söpörni. A töltésekkel mentesített területek fokonkint való elszékesedésének vagyis elsósodásának ugyanezen oka van. Ez tehát röviden a sósság magyarázata Alföldünkön, miből nyilván valólag kitűnik, hogy ez nincs egyátalán semminemű talajnemhez kötve, hanem ott mindenütt megjelenik, hol a hajcsövesség következtében a felületre húzódhatik. Igen jól észlelhetni ezt árkok, csatornák és bemetszések ásásánál; gyakran a felületen a sósságnak legkisebb nyoma sem észlelhető, alul azonban egész vastag, fehér rétegben tűnik elő. A székes föld többé-kevésbbé mindig sós természetű, mint ezt a rajta található virány mutatja, noha a szíksó úgyszólván seholsem virágzik ki rajta, mert roppant kötöttségi állapotánál fogva akadályozza a föld árjának felszínre jutását, miért is a ki virágzás csakis homokos, vályogos, vagy lősz-talajokon észlelhető. A székes talajnak második ismertető jele a finom lisztszerű állomány, melyet nem agyag, hanem kvarc képez. Szabó József, egyetemi tanár, a székes földet a rhy olith-(kvarctrachyt) tuff iszapolási eredményének tartja, mi igen szépen kimagyarázná annak nagy kvarctartalmát és az iszapolható részeknek azon finomságát és nagy mennyiségét, mi a széktalajt jellemzi. Azonban lehetetlenség ekkora székes területek roppant terjedelmét, a Tisza és Duna mindkét partján való megjelenését és átalában véve előfordulási módját értelmezni, ugyanis mindenkor magasabb agyagos vagy homokos hátak legalsó lejtőit, egyegy katlan fenekét foglalja el és jobbára a feltalajt képezi. A székes föld nem képződhetett másképpen, mint hogy az áradásnak alkalmával egyes, a vízfolyásoktól távolabb eső medencék majdnem álló vízzel teltek meg és abban roppant finom iszapjukat lerak/