Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

ták. Az alföldi vízfolyásuk mindkét partja homokos, agyagos és magasabb, mint a távolabbi területek; a zavaros vízből tehát a súlyosabb és nagyobb részek közvetetlenűl ott rakódtak le, míg a legfinomabb, legkönnyebb lisztszerű állomány a legtávolabbi medencékbe is eljutott. Lehetetlenség volna másképpen megmagyarázni, hogy majdnem Tokajtól kezdve le egész Titelig, miként keletkezett azon sokszorosan megszakított földszalag, mely a Tiszától jobbra-balra, de seholsem annak közvetetlen partján, hanem mindig kellő távolságra, lnizúdik végig, messze fölfelé nyúlva a Berettyó, a Kőrösök, a Maros, a Temes és egyéb kisebb folyók völgyében is. Ha rhyolith-tuffból keletkezett volna a székföld, akkor a Duna, a Tisza, a Kőrösök, a Maros, Temes, szóval valamennyi alföldi folyó medencéjében kellene a hegyek között ily kőzetnemre találnunk. Némi rövid áttekintő kép Alföldünk legfelső rétegének eredetét illetőleg c helyen nem lesz fölösleges. Az Alföld legnagyobb részének felső rétege édesvízi és földtanilag jelenkori képződmény, mint ezt a benne található csigák és egyéb állati maradványok kétségen felül megállapítják. .Mielőtt a Duna magát a Vaskapunál jelenlegi mélységére beágyazta volna, az Alföldnek, kivált a Tiszamedencének nagy részét tó borította, melynek mélysége Zimonynál 40 métert meghaladott, ugyanis körülbelül ily magasan fekszik a Duna jelen felszíne fölött a zimonyi domb, melynek alsó, vörhenyes agyagból álló rétegében csupa kihalt állatok maradványai láthatók ; a felső fele, mintegy 20 méternyi réteg, inkább sárgásbarna és tele van mai nap is élő állatok csontjaival és édesvízi csigákkal. Ezen nagy tó vízszíne tehát 100 méternél minden esetre magasabban feküdt az Adriaitenger színe fölött, és a Bodrogközt is felölelve legalább is Náményig terjedt. A Duna pedig a Vaskapunál mintegy 40—50 méternyi vízesést képezett. Ezen édesvízi tengerbe jobbról-balról ömöltek be mindazon vízfolyások, melyek az Alföldön jelenleg is végig kigyódzanak. Minden folyó torkolatánál ugyanoly alakulások mentek végbe, mint az árapály nélküli tengerekbe ömlő folyamoknál, vagyis mindmegannyi delták képződtek. Egyes ágak íeliszapoltatván, a folyó másikat keresett magának, a meder két oldalán homokját, iszapját lerakva, azt lassankint felmagasította. Ezen geológiai korból valók azon halmok, melyek oly nagy számmal találhatók Felső-Szabolcs és Zempléntől kezdve lefelé — majdnem az egész Alföldön. Magukban Békés és Csanád megyékben Szabó József, egyetemi tanár, mintegy 500-ra teszi számukat. Ezen