Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

Vegytani szempontból továbbá mindkettőiét még basitokra és aciditokra lehet szétkülönözni, vagyis kovasavban szegényekre, és kovasavban bővelkedőkre, tehát kovasav-tartalmuk szerint. Az üledékes kötetek mind a szilárd kéreg felületén képződtek s vegyi összetételük mind a mechanikai, mind pedig az alkatrészek különböző oldhatóságának és chemiai magatartásának egyaránti eredménye; azért számukra nem állíthatni fel közös természetüknek megfelelő vegytani osztályozást mint a merevülésbeli kőzetekre. De mindamellett megkülönböztethetők a következőképpen: Inrvdkcdbk, pl. pala-agyag és agyagpala. Kovában bővelkedők, pl. kvarc, homokkő és kovapala. Mészben bövelkedök, pl. mészkő és dolomit. A kőzetek ezen osztályozásánál, — mely kivált azok vízátbocsátósága és a belőlük eredő folyók és patakok vegyi összetétele tekintetében vág tárgyunkba, — sokkal fontosabb ránk nézve, azok keletkezzésének, rétegzésének módja és iránya. A merevülésbeli kőzetek a rétegzésnek igen csekély, leggyakrabban semmi jelét nem mutatják, miért is igen kevéssé vízátbocsátók s mint pl. a gránitnál az összes víz vagy a felületen folyik le, vagy felszíni források alakjában bugyog elő. A Tátra, a Vogesek és a Pyrenék 1000 méternél magasabban fekvő tavai, tengerszemei mind gránit-sziklák között találhatók. Az üledékes kőzetek a geológia tanai szerint kezdetben összefüggő burkot képeztek és csak később tolattak ama magasságig, hol azokat jelenleg szemléljük ; ezen emelkedési folyamat következtében az azelőtt vízszintes rétegek mindinkább ferde, fedélalakú irányba jutottak. A ferdeség legnagyobb a hegység tetején, sőt ott egyes részek egészen merőlegesen is állanak a kezdetleges rétegzés irányára, míg a lejtőség folyvást fogy a hegy lába felé. Ezen emelkedési folyamatból értelmezhető, miért lejtenek ugyanazon hegység rétegei annak gerincétől két oldalra, vagyis hogy a rétegek lejtése a hegy általános lejtésével miért esik egybe. A rétegek lejtési iránya igen nagy befolyással van a beszüremkező vizek mikénti lefolyására, nemkülönben azon módozatokra is, melyek által azokat felszínre hozhatjuk, vagy káros hatásaikat megszüntethetjük. A számos geológiai korszak között bennünket a két legutóbbi, a diluvium és alluvium érdekel első sorban, mint a melyekkel a termőföld keletkezése esik egybe. Kétségtelen, hogy az első merevülésbeli kőzetek létrejötte után azonnal keletkezett a termőföldnek egy neme és az elmállás és a vizek által való tovahordás azóta folyvást