Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

I. Meteorológiai előismeretek

fölött kevesebb esik, mint a szántóföldeken. Vallès erre nézve — így okoskodik: kétségen kivűl áll, hogy az erdőség bizonyos határig akadályozza az elpárolgást, részint sűrű lombozatával, részint az által, hogy a szárító szeleket visszatartja. „De ha az erdő leköti a vizet a talajban, ha jobban ellenáll az elpárolgásnak, mint a többi földek, nem következik-e ebből, hogy ellentétben Dausse következtetésével, nem az erdő fölött esik a legtöbb eső, hanem éppen a legkevesebb? De az erdő fölött levő légrétegek nemcsak a legszárazabbak, — folytatja tovább — hanem a legmelegebbek is, mert az erdőségbe kevesebb meleg hatol be, kell tehát, hogy több veressék vissza a lombozat által." Nem nehéz ezen magyarázatnak alaptalanságát átlátni és kimutatni. Vallès ugyanis azt teszi föl, hogy az elpárologtatott esővíz a terület fölött marad s a különbség az erdő és szántóföldek között az, hogy az erdőnél az alsó, a szántóföldnél pedig a felső rétegek nedvesebbek. Azonban ami egyszer a légáramok hónába került, azt a legkisebb szellő is messze elűzi keletkezése helyétől. A puszta talajon a nap melege kezdetben úgyszólván kizárólag elpárologtatásra, később hevítésre fordíttatik, míg az erdőnél e kettő sokkal egyenletesebben történik, úgy hogy a szántóföld már régóta kiszáradt, mikor az erdő még alig veszített valamit nedvességéből. Különben a síkságon az erdősítésnél sokkal fontosabb kérdés a befásítás, vagyis az utaknak, tábláknak fával, élő sövénnyel való körülkerítése, az uralkodó szelek szárító és romboló hatása ellen. A Provence-ban a majdnem szakadatlanul fúvó északkeleti szelek ellen fasorokkal és nádkerítésekkel védnek úgyszólván minden talpalatnyi földet; Lombardiában alig láthatni néhány száz lépésnyire előre a sok faültetvény miatt; minden darab föld körül van kerítve s kivált minden vízvezető árok partja be van ültetve. Mielőtt hazánk meteorológiai viszonyainak rövid képét és leírását nyujtanók, szükségesnek véljük itt fölemlíteni azon nagy eltéréseket, melyek az esőmennyiség, és elpárolgás mérési módjából előállhatnak ; és így egészen hibás következtetésekre vezethetnek. Nevezetesen nem szabad az esőmérőt magasan a föld fölé vagy éppen a háztetőre fölállítani; mert a tető levegőháborgásokat okoz, minek következtében a szél másfelé hordja az esőcseppek egy részét, úgy hogy az ily módon elhelyezett pluviometerben kisebb csapadék-mennyiséget fogunk föl, mint egy másikban, mely alig néhány méternyire van tőle, de alacsonyabban fekszik. Ezen eltérést Franciaország és Anglia számos helyén tapasztalták. Miért is az esőmérőt