Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

HERR VON ALBION

felé vettük utunkat. Ez ismét inkább sörkert, mintsem szinház volt, noha az előadás nem volt egészen rosz; különös érdekkel és tetszéssel hallgatta a jobbára grisettek, tanulók és katonatisztekből álló közönség, midőn a kedvencz bohócz satyricus dalokat énekelt egy német nagy-hatalom rovására. Annyi fáradságos, csaknem minden emberi társaságtól elzárt napok után felette kellemetes élvezetet nyújtott a jövő nap; legelőször is igen kellemes volt valahára más csolnak társaságában utaznunk, és habár fiatal társaink nem is birták oly könnyen a munkát mint mi, épenséggel nem bántuk a lassabb haladásban vesztett időt, mert azonkivül, hogy kellemes társaságban töltöttük, e napon csak igen rövid „státiót" akartunk tenni. Königswinter-ben a gyönyörű fekvésii „Európa Hotel" terrasse-ján kedélyesen költvén el jó villás reggelinket, búcsút vettünk hazatérő szíves ösmerőseinktől, és a csekély távolságban fekvő híres Drachenfels-re rándultunk ki a gyönyörű kilátás megszemlélésére. Forró déli nap nehezült ismét fejeinkre, mig a kopár sziklahegy vár-romjaihoz feljutottunk, de bőven meg voltunk fáradságunkért jutalmazva, mert nemcsak egyikét élveztük a leggyönyörűbb kilátásoknak, hanem a legváratlanabbúl igen kedves ösmerős úrhölgyekkel találkoztunk. A délutánt ismét a szép terrasson, változott de nem kevésbbé kedves társaságban töltöttük, ezután pedig rábeszéltük a hölgyeket, hogy saját hajójukat elküldve, a mienken, azaz „Ellidán" jöjjenek Rolandseck-be, hol ők laktak, és hol mi is egy napot tölteni szándékoztunk. Nagy híre van a Rajna partjainak, sok utas, sok költő elragadtatva beszéli s regéli ezek számtalan szépségét; de bár mennyire dicsérjék, nem mondhatnak az igazságnál többet azon gyönyörű vidékről, melyben most jártunk, és mely különösen oly utazási modorban élvezhető, mint a miénk, mert a gőzhajó — vagy épen gözmozdonynyal utazó oly gyors változatossággal látja a tárgyakat egymást követni, hogy azokat élvezni, de még felfogni sem képes; míg a kocsin, vagy gyalog utazónak figyelmét száz apró kellemetlenség foglalja el minduntalan, azonkivül, hogy jobbára a legszebb pontok hegyek, épületek vagy fák által el vannak rejtve. De így a kristály tisztaságú víztükrön csendesen úszva, haladását vagy maradását egészen kénye szerint intézve, kedves, müveit, a természet csodáit élvezni képes társaságban feledhetlen benyomást vés az ember emlékezetébe a gyönyörű festmény. Annyira is el valánk foglalva e kellemes élvezet által, hogy csak, midőn evezőm egy köbe ütődött, vettük észre, mennyire el hagytuk magunkat észrevétlenül sodor-