Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)
HERR VON ALBION
tatni a viz által; fel kellett tehát hagyni a természet csudáinak bámulásával, és ismét komolyan a munkához fogni, a mi épenséggel nem volt tréfa, mert oly sebes árban találtuk magunkat, hogy csak a lehetőségig feszitett eröködéssel tudtunk Rolandseck kikötőjéhez érni, míg a meredek partról lenéző számos sétáló kíváncsi szemmel kisérte a küzdelem eredményét. Partra érvén, és a körülményeket vizsgálva, nem csodáltuk többé, hogy oly nehezen tudtunk rendkívüli, bár kedves terhe alatt nehezebben járó hajónkkal czélhoz érni, mert a Rajna itt „Nonnenwerth" szigete által sebes rohanásában megakasztatva, egész dühvel az innenső part szikláinak esik, és vad örvényekben zuhan el ezek mellett. Minden egyéb erre járó csólnak a partról kötélén vonatik; soha senki sem hitte volna, hogy evezővel is lehet hason eredményhez jutni. Az igen kényelmes és szép, fényes vendégekkel telt fogadóban, már előlegesen rendelt szobáinkat elfoglaltuk, hogy hajós-öltönyeinket más ruhával váltsuk fel, azután pedig ismét bátor hölgyeink társaságában a fogadó szép kertjén keresztül a bájló tájék megszemlélésére indultunk. Fölséges tekintetet nyer itt az ember a vidék felett az úgynevezett „Rolandsthurm" mellől, sokkal szebbet, mintsem a magas „Drachenfels" felhőkoronás csúcsáról. A hires „Siebengebirge" óriási nagyságában zárja egy részt a láthatárt, míg lenn a Rajna habjaitól körülölelve a bájló Nonnemverth szigeten siirü fák lombjai közt megpillanthatni a régi nagyhírű, most leánynöveldévé változott klastromot, a láthatáron pedig a lenyugvó nap arany ködiben, közelebben Bonn és számos kissebb helység, a messze távolban pedig, az óriási cölni Dom merész építménye szemlélhető. —FS