Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

LÖVÉSZ-ÜNNEPÉLY

32 kodó éjszak-nyugoti szél segítségére; oly annyira, hogy sokkal nagyobb hajót is volt szándékunk Londonban venni, és csak azért szereztük meg e kis sajkát, mert kedvünkre való nagyobbat épen nem találtunk, újjat készíttetni pedig nem volt időnk. E körülmény, melynek következtében utunk első napjaiban a széles hollandi vizeken annyi veszedelemben forogtunk, most nagyon is hasznunkra vált, mert rendkiviilileg nemcsak az észak-nyugoti szelek kimaradtak, hanem majdnem folyvást délnyugoti szél fújt, melyet csak a folyam némely kanyarulatján használhattunk vitorlázásra, míg rendes irányban majdnem mindig ellenünk volt. Ha hozzá veszszük az ez időszakban szintén szokatlan rendkívül magas vízállást, bizonyos, hogy minekutána e kis sajka felevezésére egész erőnk s ügyességünk megkívántatott, nagyobb hajóval még most is ott várnók a szél fordulását. így azonban bár nehezen, de mégis haladtunk. Jókor reggel elindulva Düsseldorfból, szép meleg időben folytattuk utunkat a kevés érdekkel biró folyamon, mely itt oly nagyot kanyarodik, hogy minekutána két óra hosszant szorgalmasan eveztünk volna, oly közel jutottunk megint Düsseldorfhoz, hogy a lövészek durrogatásait ismét hallottuk. A delet Zons városában akartuk tartani, de már majdnem elmentünk volna észrevétlen mellette, midőn arra járó hajósokat kérdve megtudtuk, hogy egy kis távolságból látszó fal Zons bástyája, s hogy e mögött kell a várost keresnünk. Nem akarván annyi időt vesztegetni, nem is találván senkit, a kire hajónkat bízhattuk volna távollétünkben, egy a parthoz közelálló révész-korcsmába betértünk, de sajnosan tapasztaltuk, hogy már itt nem oly könnyű az élet mint Németalföldön, mert egy rongyos gyermekcsoporttól környezett tisztátalan korcsmárosnét találtunk, ki, bár az ő anyanyelvén szólottunk hozzá, mégis csak nagynehezen tudván megérteni kívánságunkat, sok fejvakarás után kihebegte, hogy burgonyán és aludttejen kivül egyebe nincs; kénytelenek valánk tehát Zons városát fölkeresni, melyet valami tiz perez távolságban nagyszerű kapu és bástya mögött tisztátalan nyomorúságában meg is találtunk. — Piszokkal telt csatornán átugorva, legyekkel s amóniak-gázzal telt korcsmába jutánk, hol jeles vízen kivül nem igen találtunk valamit kedvünkre, és oly kellemetlenül éreztük magunkat, hogy bár a forró nap zenith-jén állt, mégis a mily gyorsan csak lehetett, elhagytuk a visszatetsző hajlékot; de nem vettük nagy hasznát sietésiinknek, mert a hajón kissé pihenni akarván, a csak igen gyöngén oldalt mutatkozó szelet vitorlázásra próbáltuk használni, de a csekély sebesség miatt illő vigyázat nélkül haladva, csakhamar zátonyon éreztük magunkat, még pedig igen rosz helyen,