Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

LÖVÉSZ-ÜNNEPÉLY

81 §» M. ^^^Melső dolgunk volt, minekutána a rég nélkülözött kényelemmel ./ j töltöttük volna a reggelt, a képcsarnokokat fölkeresni, hol élve\ zetdúsan foglalkoztunk délig, ebédután pedig az épen most itt tartott évi lövész-ünnepély szemlélésére rándultunk ki. Magas póznán egy sas van kitűzve, és ki annak fejét lelövi, azon évre iisseldorí városa híres lévén, mint egy jeles festő-iskola székhelye, a lövészek királya lesz. Ez pedig nem csekély kitüntetés. Az ünnepély alkalmával magas trón van emelve, melyen helyet foglal a lövész-király és felesége a királyné. Ekkor a város elöljárósága és a lövész-egylet elnökei mély hódolattal a lövészkirályi koronát adják neki által, ezután pedig a jelenlévő legfőbb rangú vendégek, tábornokok, herczegek stb. tisztelkednek nála, és tőle barátságos kézszorítást nyernek. Mostanában egv fodrász volt a szerencse kegyencze, noha irígylöi azt álliták, hogv a már azelőtt megingatott sasfej csak történetből esett le lövése alatt. Estvéig az időt póznákra kitűzött golyók utáni lövöldözéssel tölték a számosan összegyűlt lövészek, mi pedig egv ez alkalomra készült nagy teremben tartott műkedvelő szini előadásra mentünk. Este nagy fáklyásmenettel vezettetett a város főhelyein körül a királyi pár, mindig a város elöljárósága s az előkelőbb vendégek képezvén udvarukat. Az ünnepélyt tánczestély végezte be, mely ugyanazon fényesen díszített teremben tartatott, melyben a színelöadás. Másnap korán indulni akarván, de különben is kevés érdekest és szépet látván itten, nem sokára haza tértünk. Midőn utunkat terveztük, a Rajnának lehetetlenek állított fölfelé csolnakázásában igen sokat számítottunk a más esztendőkben itt majd nem folytonosan ural-