Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

A HATÁR-ÖRÖK

2o M W M

t W

J Á íörülbelül tudtuk, hogy délután a határhoz kell érnünk, mert már .elhagytuk azon pontot, hol a Rajna ketté válik, az alsó ága az úgynevezett Waalt képezvén, melyen feljöttünk, mig a másik csekélyebb, bár szinte nagy hajók által használható folyam, Rajna nevét megtartva, Rotterdam felé folyik, hol ismét a Waal-lal egyesül , és ezen elválási pontnak térképünk szerint nem távol kellett feküdnie a porosz határtól, de biztosan nem ismerhettük a helyet, midőn egyszerre hangos „Stehen bleiben! zufahren!" harsogott füleinkbe a part felöl, és odatekintve, honnét a hangok jöttek, magasan lobogó porosz sast, alatta őrházat, az őrház előtt számos határőrt láttunk. Engedelmeskedve a felszólításnak a parthoz tértünk, és a vámház alatt kikötöttünk. Bár néhány szivaron kivül a legszigorúbb vizsgálat sem fedezhetett volna fel vámfizetés alá eső tárgyat, ha csak nem épen tán magát a hajót, mégsem szerettünk volna sok időt vesztegetni, mert ebédünk még nem volt, hátunkban pedig nagyon gyanús felhők mutatkoztak a láthatáron. R. tehát uti-leveleinkkel kiszállt a szükséges magyarázatokat adandó, mig én fogadni készültem a podgyász átnézésével megbízott határőrt. Legnyájasabb üdvözlettel eleibe hajolva segédkezet nyújtottam neki belépésre, de történetből épen azon oldalra tevén át súlyomat, hová a nehézkes alkatú határőr, a hajó nagyon megingott, és vendégem képe igen kellemetlen érzelmeket fejezett ki; már is szeretett volna visszamenni, noha biztattam, hogy ha az ember jól vigyáz, nincs nagy veszedelem, de még egyszer a kötelesség parancsa, vagy is a turkálási szenvedély felülkerekedett, és elé kezdett nyomulni a hajó hátulján fekvő