Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

ÜNNEPÉLYES BEVONULÁS

„non possumus

u-sal felelt, sőt nyomatékosabb okok is hatásnélkül maradván, visszafordultunk, más pontot keresendők stratégiai szemlénknek. Alig értünk a lépcső végéhez, midőn egy utánunk siető főrangú katonatiszt udvariasan megszólított, bejelentette magát mint az intézet egyik elnöke, és jogával élvén, bennünket mint vendégeket bevezetni ajánlkozott, egyedül arra kérvén, hogy neveinket az e czélra készen álló könyvbe iktassuk. Szívességét megköszönve és néhány szót váltva véle, újra fel mentünk a kérdéses lépcsőn, hol már mosolygó arczczal fogadott előbbi ellenünk, sőt miután a kilátást eléggé élvezve az épületet elhagyni készültünk, engedelmet kért saruinkról a port letörülhetni, mi annyit jelentett ezen ország szokása szerént, hogy becsületes utón szivesen megszerzi az előbb ígért forintot. Nem akarom a többi szép sétákat elsorolni, a kilátásokat, régi és új tornyokat s a t., ezt számtalan tourista könyvében biztosabban megtalálhatja az, kit érdekel; eléglegyen mondanom, hogy minden érdekes kaland nélkül eltöltvén békén az estét, másnap elhagytuk a várost és vele kedves barátainkat, a hollandiakat. Jó emléket hagytak nálunk; kissé túlságos kíváncsiságukon kívül kellemes, barátságos, becsületes, jó emberek. Fogadóik jók és olcsók, városaik tiszták, nyilvános épületeik s intézeteik gazdaságosan, de sok practicus tapintattal vannak elrendezve; a nép munkás, iparkodó, és mindenben becsületes ipar szellemét árulja el. Mondhatom, sajnáltuk midőn végkép elváltunk tőlük, annálinkább, mert tudtuk, hogy mind ebben nagy változást fogunk tapasztalni, a mint a szomszéd nép határait átlépjük.