Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

ÜNNEPÉLYES BEVONULÁS

'o fj alkalmas partot a kiszállásra, és megfordulva, az erődítéseket megkerülve ismét kieveztünk, azon szándékkal, hogy a gőzhajójövő nap semmi érdekest, említésre méltót nem hozott az utón, { (melyet részint vitorlázva részint evezve tettünk, és déltájban egy línagyszerű homokszedö flotillán keresztül, behajtottunk a nymwe^ géni kikötőbe. De a helyiség itt nem tetszett, nem találtunk Ho; ho; for the nierry merry showl AVitli a forest of faces in every row. *) állomást keressük fel; de már ez több volt, mintsem a mit a hollandi kíváncsiság megbírt; egy pár idegen rendkívüli öltözetű ember, soha sem látott alakú hajón, ismeretlen pavillon (lobogó) alatt, bejön az erősség kikötőjébe, és mindent „kikutatva" ismét eltűnik. Mi lehet ez? — Azonnal kiszaladtak mindnyájan az erősség félé a bástyákra és innét megelégedéssel látták, hogy lábaik alatt elvonulva a város felső részének tartunk. A víz huzama a vár falai alatt erős lévén, lassan haladtunk a hely felé, hol kikötni szándékoztunk és így az összefutott lakosságnak ideje volt, már előlegesen összegyűlni azon ponton, hová látták, hogy hajónkat irányozzuk, úgy, hogy mire kikötöttünk, már ezeren vártak és a „honnan jönnek?" „merre mennek?" stb. egész özöne elárasztott; sőt egy díszesen öltözött városi csendőrtiszt annyira elragadtatott a közindulat által, hogy magas állását feledve, vagy is inkább illetlenül használva, átrohant a sűrű néptömegen és ünnepélyes hangon kérdé : „Honnan jövünk?" Felegyenesedve, hasonló ünnepélyességgel nyugat felé emelve karomat „onnét" — mondám angol nyelven — „hol a napnak arany kerete a tenger hullá*) Bulwer : last days oí' Pompeji.