Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

AKARATLAN SÉTAHAJÓZÁS

gypélre Thiel helységbe érkeztünk; ez csinos élénk város, és a gőzhajó állomás mellett első rangú fogadóra akadtunk, melynek a folyóra nyíló termében ebédelve, több úri egyén által, hol angolul, hol franeziául megszólítattunk, kik a szokott kérdésekkel untattak. A többi közt egyik azt kérdezé, egy megette álló társaság nevében, igaz-e, mit többen állítanak, hogy Rotterdamtól a gőzössel versenyezve érkeztünk? mely tréfának látszó kérdésre az szolgáltatott okot, hogy a gőzhajó állomásnál kikötni akarván, az épen akkor Rotterdamból érkező gőzössel versenyeztünk, történetből épen annyira, a menynyire a víz fordulata miatt a partról láthattak. Csalódásukról értesülvén, mégis kikérték maguknak az engedelmet, hogy távozásunkkor láthassanak, a mi nézetünk szerint annyit jelentett, hogy adjuk tudtokra mikor indulunk el, mit természetesen meg is tettünk. Oly jó véleménynek, hogy gőzössel bírunk fél napig versenyezni, illően megfelelni akarván, ismét kormány nélkül két pár evezővel indultunk; de a nagy iparkodásban nem jól vigyázván utunkra, mintegy tiz percznyi haladás után nagy boszúságunkra azt vettük észre, hogy a folyó egyik elzárt ágába hajtottunk be. Kénytelenek voltunk tehát visszafordulni, és mi több, még egyszer a néző sokaság előtt elhaladni. Nem akarván nevetségessé válni, közeljártunk a parthoz és nyájasan köszöntve a feljebb említett társaságot : „No már most látták" — mondánk — „hogy mikép járunk; már most ismét tovább megyünk." Csodálóinkat ennyi udvariasság által megzavarván, saját boszúságunkat pedig a tréfa által enyhítvén, jó kedvvel