Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

EGY RÉVÉSZ-KORCSMA (HET WERHUIZ)

14 (Plet-AVeerlmiz.) pen először és utolszor egy tervezett uti-napló írásához akartunk fogni, midőn számos vendég belépése által zavartattunk meg. — Vasárnap levén t. i. és Bőmmel város polgárai is tisztelvén azon világszerte elismert igazságot, hogy ez nap nem a közönséges korcsmában kell meginni a szokott mennyiségű sört, felrakodtak gólyalábú szekereikre, és beköszöntöttek a nyájas korcsmárosnéhoz. — Mintegy tizenketten lehettek, deli termetű nők és köpczös arczu, becsületes kifejezésü férfiak, mind ünnepi öltözetükben, kik tarka vegyületben elhelyezték magukat a nagy asztalnál, melyre a sürgő korcsmárosné végtelen számú sör- és liqueur-palaczkot állított fel. De bármily kedves látvány is volt ez az érkezetteknek, nem soká tudta szemüket leigézni, és csakhamar felénk, mint egy bár nem oly kedves, de minden esetre ritkább látvány felé, fordultak. Két vörös ingű, soha sem hallott nyelvet beszélő, egy vasárnap délután palaczk víz mellett író ember! mily hallatlan rendkívüli tünemény. Honnét jöhetnek? Merre mehetnek? Kik lehetnek? Ezen kérdések voltak minden arczon olvashatók, és miután hasztalanul suttogtattak volna a csaplárosné füleibe, végre elszántan hozzánk intéztettek; de fájdalom! az annyira óhajtott kölcsönös eszmecsere nem volt valósítható. A vendégek közt sem utas, sem tengerész nem lévén, mi pedig talán minden európai nyelv közül az övéket legkevésbé tudván, minden beszélgetési kísérlet eredménytelen maradt. Annyiban talán mégis megnyugtattuk a társaságot, hogy a víz helyet theát, rhumot, sajtot, vajat és kenyeret hozatván, jó keresztyénekhez illően töltöttük az időt. Egyébként a mi kíváncsiságunk is fel volt ingerelve, mert bár a hollandiak