Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

EGY RÉVÉSZ-KORCSMA (HET WERHUIZ)

15 i®— hidegvérüsége szójárássá vált, még sem érthettük, hogy ihatik meg tizenkét ember annyi palaczk liqueurt, minden életveszély nélkül, és aligha nem elhalasztottuk volna indulásunkat, bevárandók az eredményt, ha át nem láttuk volna, hogy ily alaposság mellett egy év sem lesz elegendő utunkra. Későbbi alkalommal megfejtetett nékünk e talány : Ha valaki holmi italt rendel, ebből egy nagy palaczk állittatik elébe, abból kedve szerint iszik, és a fizetésnél saját vallomása szerint intéztetik el a számadás; mi szép bizonyítványa az átalános becsületességnek. Ez alatt a szél kissé lecsendesült, és minden fogyasztásunkért mintegy fél forintot fizetve, ismeretlen társainktól az obligát kézszorítással búcsút véve, lementünk hajónkhoz. Ekkor vették csak észre aLvigyázó szemmel kísérő vendégek, hogy mily módon utazunk, és sietve összehíva egymást a partra, kendő lobogtatás és kalap emeléssel kisérték indulásunkat. Változó szerencsével folyt az utunk, míg végre a mindinkább lenyugvó szél csaknem egészen a még le nem csillapult hullámok játékául hagyott. E kellemetlen perczben ismét egy hosszú kösarkantyúval szemben találtuk magunkat; a gyönge szél segítségével megkerülni lehetetlen lévén, örömmel szemeltünk ki egy az árviz által mintegy közepe táján szakított rést, mi, minthogy az egész építmény víz alatt volt, csak a habok járásán vala észrevehető. Ennek tartottunk tehát, de mikor már beleirányoztuk a hajót, a szél rögtön végképen elállt, és mielőtt evezőhöz lóghattunk volna a habok kidobtak a néhány hüvelknyire rohanó árral fedett kövekre. R. felugrott, hogy az árboczot vitorlástól kirántsa, de a „keel"-jával magasabb köre akadt csolnak ez által egyensúlyát veszítve, rögtön félre fordult, és ha szerencsére egy más kőben meg nem akad, kiürített volna mindenestől a töltés alatt kavargó örvénybe. Jó sok időbe és fáradságba került, míg innen elszabadultunk, és a végtelenül szétágazó folyóban minden irányt vesztve, az esti homályban egy zátony-tengerbe jutottunk, melyből semmikép sem tudván kiigazodni, kiszálltunk a hajóból, és azt hol partról, hol vízben húzva emelgetve, mintegy félóra múlva ismét hajókázható vízbe érkeztünk. Az alkonyat világa mindinkább fogyván, aggodalmasan kezdtünk körültekinteni éjjeli hajlék után és végre jó távolságban a víz túlsó partján valami nagyobbszerü építményt fedeztünk fel látcsöveinkkel, ennek irányoztuk hajónkat, és sietni akarván, ez ízben először próbáltuk meg kormány nélkül együtt evezni, és a nagy sebesség, melyet igy kifejtettünk, biztatóul szolgált további haladásunkat illetőleg. A kitűzött czélhez érvén, ott két hajót horgonyon találtunk, melyek legénységétől azon kellemes tudomást nyertük, hogy ezen épület csakugyan fogadó. Míg kiraktuk holminkat e hajók egyikére, ismét számos nép csoportosúlt össze a