Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

NÉMET-ALFÖLDI ELET

lakosokkal, néma de barátságos kézszorításokat váltottunk a család öregebbjeivel. Mindamellett pedig időnk volt észrevenni, mikép kért kimaradásra engedelmet a tengeri hős, sőt felfogtuk neje feleletében e „tizenegy óra" megjegyzését. Pontosan eleget is tett az alku feltételeinek mulatságos vendégünk, mert tíz perczczel tizenegy előtt rögtön búcsút vett, és másnap reggelre Ígérvén visszajöttét, sietve eltávozott, bizonyságul azon közbeszédnek, hogy a tengerész rendszerint papucs-kormány alatt van. Az ízletes vacsora, és a még szokatlan fáradság következtében tovább aludtunk a kelletinél másnap, és batáviai barátunk már nyugtalanul várt a fogadó teremében, hol a város naggyal nemzeti kíváncsiságtól vezetettve, és talán hitestársaik által is küldetve, kávét és liqueuröket hörpölgettek, és hosszúszárú fehér agyag pipákból füstölgettek, mindaddig, mig személyesen meg nem láthattak bennünket, átalánosan irigyelt barátunkat pedig végtelen kérdésekkel ostromolták, ugy hogy saját kifejezése szerint, arra is kellett felelnie, mit még maga sem tudott, természetesen következtetvén ebből az elkerülhetlen szükséget, tőlünk mindent megtudakolni. Legelőször is díszmenetben körülvezetett a helységben, mi valóban egyike a legeredetibb régi német-alföldi városoknak. Utczái tisztábbak, mint nálunk sok úri ember szobája, és minden nagy czélszerüséggel bár egyszerűen és nagy kölcség nélkül van elrendezve. Szép kikötő, terjedelmes sétahely, számos nyilvános kút, sőt még kereskedelmi csarnok sem hiányzik, hol hetenkint kétszer nagyszerű üzlet folyik leginkább az európai hírű helybeli burgonyában. *) Batáviai hősünk is e szerény üzletre adta magát, mióta a házas élet örömeinek áldozta fel kalandos életét. Végre megszemléltük a templomot, egy nagyszerű góth stylusban épült egyházat, híres óriási orgonával; és utoljára fel is mentünk magas tornyainak egyikére, honnét bár tágas, de nem igen kellemetesen meglepő látvány tűnt fel előttünk : erős szél dúlt a végtelen lapályon, és merre csak a szem ért, csapkodó habokon és porfellegeken kivül egyebet nem bírtunk kivenni. A jeles fogadó, kellemes hely, és jó emberek könnyen rá birtak volna bennünket egy napi maradásra, annak reményében, hogy az alatt az idő jobbra fordul; de tudtunkra esvén, hogy ilyen itt a rendes időjárás, és hogy talán hetekig várhatnánk csendesebb napokra : a vacsorához hasonló villás-reggelit elfogyasztva *) Tudtunkra esett, hogy naponkint 1500-2000 mud (l

1/* mázsa) burgonya szokott itt hajóra szállittatni, mucija 1 '/a forinttal. Azonkívül öt szivargyár van a városban. 2 * \