Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

A DUNA RÉMEI

—§f 99 & 1SM reinig egy hajtásban nagy gyorsasággal haladtunk, mert a víz sebes, és kormányosunk lévén nem kelletett át-kereséssel veszteni (([' időnket. Itt megkényteleníttettünk állni, mert a jel ki volt tűzve, mely tudtunkra adta, hogy egy felfelé járó hajó van a szorosban, kétjhajó pedig ki nem térhetvén, nem szabad addig fentről elindulni mig a jel vissza nem vonatik. Egy szintén várakozó nagy kővel rakodt hajó mellett állván a parthoz, az ezen lévő jó emberek legbarátságosabban kínálták, jönnénk be hozzájuk és kötnénk szorosan hajójuk mellé csolnakunkat; és minthogy ezt el nem fogadtuk, kinyilatkoztatták, hogy ők ezen szolgálatért mitsem kívánnak, csak nem szeretnének látni biztos veszedelembe rohanni, mert hiszen, mondták, ezen papiros „Watzzellen"-t a habok össze fogják törni mint egy üres tojáshéjt. Szívességüket újonnan megköszönve, a gyönyörű tájkép szemlélésével töltöttük az időt mind addig, mig a felérkező gőzössel a „megállj"-t rendelő jel visszavonatott. Egy telegraph-drót van t. i. e veszedelmes hely mentében húzva, és amint egy hajó bár melyik oldalról közeledik, ez azonnal a másik végre táviroztatik, mire az ottani őr kitűzi a jelt, mely ellenkező irányból jövő hajót visszatilt; így nincsenek többé kitéve a hajók azon összeütközési veszedelmeknek, melyek azelőtt igen számosak voltak; azonnal elindítva hajónkat, néhány perez múlva elértünk az akadályok elsőjéhez, mely „Strudel

u-nek neveztetik, és mely abból áll, hogy a különben is szűkre szorúlt sebes víz, három a medrét elfoglaló szikla által útjában megakasztatik, minek következtében ellenségesen kavargó hullámok, és keresztbe ütköző folyások képződnek, míg a víz-tömeg nyilsebességgel rohan tovább; legérdekesebb a vad lárma, mit ezen 13*