Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)
A DUNA RÉMEI
100 csapkodó habok okoznak, és mely a gőzhajón utazónak veszve van, mert az erősen dolgozó gép és kerekek zöreje elfoglalja a fület. Azonkívül van a víz mintegy negyed részében egy sziklasziget, roskadt várrommal, és e megett is folyik egy ága a Dunának, mel} r bár szintén sziklákat rejt magában, nem tartatik kis hajók számára oly veszedelmesnek mint a nagy, mert a hullámzás sokkal gyengébb; eleinte ezen ágon volt szándékunk lemenni, de utolsó pillanatban áttekintve a fö ág mozgásait, és úgy ítélvén, hogy Ellida megbírja, ezen hajtottunk végig, még pedig oly sebességgel minővel még vizén soha sem jártunk. Alig tartott néhány perczig, és következett a másik felvonás, a „Wirbel"; itt is sziklák, és egy sziklasziget várrommal zárják a víz medrét, és a csapkodó hullámok helyett örvényes kavargásokat okoznak, melyek a népmonda szerént a beléjük vont tárgyakat feneketlen mélységbe sodorják; és ha valakit épen nagyon érdekel ily elnyelt tárgy, a Fekete-tenger körül nézelődhet utána: Wohl manelies Fahrzeug, A-OIU Strudel gefasst Schoss gali in die Tiefe hinab; Docli zerschmettert nur rangén sich Kiel und Mast Hervor aus dem alles verschlingenden Grab. *) Itt már csakug) Tan szerettünk volna a várrom megetti kisebb ágon lemenni, mely a mint mondják egy rétöntözésre húzott kis árokból képződött, de az utolsó hónapokban azt erős töltéssel elzárták, miről még kormányosunk sem tudott semmit. Neki hajtottunk tehát a fő ágnak, és mennyire lehetett a balpart közelében tartózkodva, ismét roppant sebességgel, minden legkisebb baj nélkül keresztül mentünk, de csak alig voltunk ötven ölre, midőn a kormány egyik kötele elszakadt; bizonyosan kormányosunk a szokatlan kis hajóban valamennyire izgatott állapotban lévén, a szükségesnél erösebben kezelte azt; azonban ezen kis balesetnek, mi egy perczczel elébb veszedelmes lehetett volna, most semmi jelentősége nem volt, mert hiszen úgy is szokva voltunk kormány nélkül evezni, azon helyen pedig hol kormányos kelletett már túl voltunk. Még mindig igen sebes vízben mintegy két óráig folytatva utunkat , az utolsó sziklákat, nagy tébolydájáról ismert Yps városánál elhagyva, Pöchlarn helységnél álltunk meg delelésre, hol a drága és rosz korcsmából a legyek által kikergettetve, kényelmesen eveztünk le estére Steinbe, az egész uton a leggyönyörűbb tájkép által körülvéve. A Rajna szép vidéke minden bizonnyal festőibb, regényesebb, várromjai *) Schiller.
