Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

I. Fejezet: Általános szempontok

17 kereskedelmi forgalmunk jórészt csak mezőgazdasági nyers termények olcsó szállitásábul nyerhet élénkséget. Önként következik ebbiil, hogy valamint hazánkban már ennélfogva is a vasutak kiállítása egészen más alapot nyer, erre folytonos figyelemmel is kell lennünk, s a kiállításban ezt szemelött tartanunk ; különben haszinte szerencsésb helyzetű kereskedelmi vonalainkon vasutakat állit is ki a magánipar, s vállalkozási hajlam, valljon azok nemzeti termelésünk legtöbb czikkeinek értékesítésére fognak e szolgálni, szabadjon kétségbe vonni. Mi engem illet, megvagyok győződve, hogy nálunk a vasutak csak ugy lehetnek a közfelvirágzás tényezői, ha azokat az ország saját körülményeinkhez képest czélszerüen rendezi, t. i. a kiállításban a legnagyobb takarékosság által az olcsó szállításbért , sőt azt is lehetővé teszi, hogy némelly czikkekre idöszerinti kedvezések nyújtassanak. A czél tehát az ipart a termények olcsó elszállítása által föléleszteni; s ezért a közlekedési eszközök terheit fedezésül egyedül az iparra utalni nálunk még kevésbé lehet, mint másutt. 3-or. Tisztába kell jönünk az iránt, hogy a közlekedési ügy elintézése egyáltalában meg nem türi a töredékes foltozgatást, hanem az egész rendszernek egybevéve kell most legalább fővonalaiban meg-