Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

I. Fejezet: Általános szempontok

16 kedési forgalomra bíztuk. Evvel más szavakban azon elv van kimondva, hogy azon kereskedés, melly a folyók rendezését, utak fentartását nem bírta meg, állítson elö csatornákat s vasutakat és tartsa azokat fen. Meggyőződésem tehát az, hogy ha fejlettebb közlekedési eszközök jótéteményeit akarjuk hazánkban élvezni, az országos segélyt azoknak kiállitásátul sem vonhatjuk meg. 2-or. Szükség, hogy a czél s az eszközök kellékei iránt tisztába jőjiink, mielőtt választunk. E tekintetben miután a külföld példája előttünk áll, nekünk ott kell kezdeni, hol ők hosszú fejlődés után végezték, s a közlekedések azon eszközeit kiállít— nunk, mire a tudomány, s polgárosodott századunk felhívnak. E közben még is nem felejthetjük, hogy mig mi az emelkedettebb fejlődés közlekedési eszközeit honosítjuk meg, saját fejlődésünk még nem érte el a megfelelő mérfokot. Ez által a közlekedési eszközök rendeltetése nálunk nem annyira egy már létező , s csak nehézkes kereskedelmi forgalom élénkítése, mint inkább a még nem létezőnek az országban előteremtése; sőt sok részben a még szunnyadó szorgalomnak a jutalom biztatásaival cselekvésre ébresztése. Ne felejtsük továbbá, miszerint e czél felé olly országban kell törekednünk, hol a nemzeti munkásság jobbadán a gazdag föld terményzésében keres foglalkozási tért, s hogy ennélfogva