Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

VII. Fejezet: A végrehajtás rendezése - a) A közlekedések kiállításának módjárul

107 vaspályánk könnyen arra szolgálhatna, hogy idegen gabna közelebb is nyomuljon országunk belsejébe. Továbbá noha meghatározza az ország a vitelbér maximumát, ez a gyakorlatban máskép üt ki. Példáúl Pest Vácztul egyenes vonalban legfelebb 4% mértföld, a vitelbér egy mértföldre szerzödvényileg 1

1/

2 kr. mázsájátul: — azonban a vasút görbületei s kitérések meghosszabbítják a vonalt, s az 1846-iki Augustus 1-sö napján kihirdetett tariífa szerint Pestttil Yáczig mégis: az 1 osztályú czikkeknél 9 kr. 2 osztályuaknál 12 „ 3 osztályuaknál 24 „ vitelbér fizetetik. Ebbül csak az következik, hogy minden bérszabályzat mellett a pálya kitérései által az egész vitelbéri számítás meghiúsulhat. Végre számtalan okok harczolnak a mellett — mit fejtegetnemsemkellene — hogy egy ország közlekedési fejlődésének első stadiumában a rendezés vezetését egyáltalában másra nem bízhatja, s azt önmagának kell kezébe venni. Nincs Európának országa — Angolországot kivéve — melly vaspályáira merészlett volna a magánosok iparának teljesen szabadtért nyitni, s ott is elvégre a verseny olly állapotokat idézett elő, mellyek miatt most az ország beavatkozása aligha kikerülhető leend. Szóval, ha vasutainkat a nemzeti felvirágzás valódi eszközeivé akarjuk alakitni, szükséges, hogy 7*