Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

VII. Fejezet: A végrehajtás rendezése - a) A közlekedések kiállításának módjárul

108 azoknak kiállítására, irányaira, s különösen a bérszabályzásra az ország- állandó befolyását biztosítsa. Ez pedig- áldozat nélkül nem történhetik. A kérdés már most számunkra az : miben álljon ezen áldozat ? kamatbiztositásban e egyenlőn minden vonalra nézve ? vagy pedigegyenesen országos vaspályákat állítsunk e ki ? vagy végre az ország bocsásson ki kamatbiztosi t o t t részvényeket ugy, hogy bizonyos részt mindig megtartson , mellyel befolyásának túlsúlyát állandón biztosítsa. Nézetem szerint, miután mostani állásunkban minden fillérrel gazdálkodnunk kell. leghelyesbnek azt tartom , ha egyenesen országos vaspályák állitatnak ki, s pedig következő okokbul: 1-ör. Tudatik, hogy a vasutak kamatolása igen különböző egyes vonalakon; ha az ország saját vaspályáit vállalkozóknak adja által, azok bizonyosan a legjövedelmesbeket foglalják el, s az ország elveszti ezeknek előnyeit, mellyek a kevésbé jövedelmezők kárait némileg egyenlíthetnék. 2-or. Miután nagy fontosságú nálunk a vonalok iránya, és különösen az, hogy azok minélelöbb mozgásba tétessenek, országos kiállítás mellett e részben is leginkább biztosítva volnánk.