Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

VII. Fejezet: A végrehajtás rendezése - a) A közlekedések kiállításának módjárul

105 érdek kívánja, azt leszállíthassa. Nem elég ehezképest, hogy az ország csak a vitelbér maximumát szerzödvényileg határozza el; de szükség, hogy a vitelbér egyes árúkra alkalmazva a mutatkozó szükséghez képest folyvást módosítható legyen. 2. A vaspályák egész vonalát utósó részletig az országos megállapítás után, a közlekedések igazgatójának kell elhatározni, s ezt nem lehet vállalkozók önkényére bízni. 3. A lehető legolcsóbb, s takarékos kiállitásrul kell az országot biztositni, mert a végén minden e körüli eltérés, vagy az ország pénztárát, vagy a kereskedést terheli. Nem lesz talán érdeknélküli a fenebbiek bővebb kifejtéséül, röviden visszaemlékezni azon vitatkozásokra, s vitelbér körüli adatokra, mellyek a közelebbi országgyűlés alatt a fiumei vasút körül felhozattak; u. m. Egyik kimutatásban, melly az országgyűlésnek benyujtatott, a mostani szállitásbér egy mázsáért a Dunátul Fiúméig 90 —160 ezüst krajczárban mutattatik ki. A fiumei társaságnak ajánlata szerint Yukovártul Fiúméig a vitelbér 64% mértföldnyi vaspálya vonalra egy mázsátul 65% e. krt tenne. Ugyanezen kimutatásban az odessai vitelbér az ádriai tengerpartig 35 e. krban mutatatik ki. 7