Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

VII. Fejezet: A végrehajtás rendezése - a) A közlekedések kiállításának módjárul

104 tökéjét, az országgyűlés által más helyre utasitatott. Nem akarok azért itt arrul szólni; e helyett taglalás alá veszem saját állásunkat a közlekedési eszközök egyikének, t. i. a vaspályáknak kiállítása irányában, hogy kitűnjék miként kell a javaslott vaspályahálózat eléállitásában eljárnunk. — Ugyan is: Olly országokban, hol kifejlett ipar, forgalom^ főleg elegendő töke van, melly versenyt keres, ott épen ezen körülményben van némileg biztositék az ellen, hogy valamelly iparvállalat hosszű időre nyomasztóvá váljék a kereskedésre nézve. Nálunk azonban még a gazdasági ipar is igen alant áll; szállít— mányink a gazdaság első nyers terményibül állanak jobbadán, töke , nemcsak melly versenyt állithatna , sőt az is hiányzik, melly gazdaságunk kellő emelését s a nélkülözhetlen beruházásokat fedezné. Mi tehát közvállalatinknál mindenesetre idegen pénzre szorulunk. Azonban hazánk néptelensége, iparunk állása, terményink tulajdonsága, valamint kevés kecsegtető kilátást mutat az iparvállalati nyereményekre, ugymás részrül, a mint már fenebb kifejtettem , vasutaink rendeltetését megváltoztatja. S ezokért elengedhetlen szabállyá teszi számunkra: 1. Hogy a vitelbér szabályozását utósó részletekig az ország folyvást kezében tartsa, s azt az iparfejlődés igényei szerint rendezze-, t. i. ha nyomasztó az, némelly termények szállítására, s a köz-