Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

VII. Fejezet: A végrehajtás rendezése - a) A közlekedések kiállításának módjárul

103 minden kecsegtetése ábránddá változik; másfelöl alig lehet olly honosítási törvényt alkotni, melly kijátszást kizárjon, s nemzetet megvédjen az elmerütéstül, ha neki indult. — b) Azon terhet, mellyet viselnünk lehet és kell, a közvagyonosodás czélaira fordítsuk, azaz a csekély erővel olly beruházásokat tegyünk, mellyek nemzetünket e nyomasztó állásbul kiemeljék, főleg pedig kifejtsék a képességet nagyobb teher, s beruházás viselésére. — Ha hazánk kiterjedését, népességét, szükségeit egybevetjük a többi európai statusokéval, valamint azon tökéket, mellyeket azok a közlekedésekre már eddig befektettek, azonnal látni fogjuk, hogy az ezen javaslatba foglalt közlekedési eszközök, és ezekre követelt öszveg egyedül az első kezdet az ország anyagi kifejtésének nagy munkájában; annyit, i. mennyi az első szükségeket némileg kielégíti; főleg pedig mennyi czélszeríin felhasználva, s szigorún kezelve kifejtheti gyorsabban, mint hisszük, a képességet , hogy a nemzet önmagátul ne legyen kénytelen megvonni saját felvirágzásának további eszközeit. — Ezeket nem tartottam feleslegesnek elörebocsátni azért, hogy meggyőződésemet, s a czélt mellyet a csekély kiállítható pénzerő beruházására nézve követnünk kell, kimondjam. Mennyit állithatunk ki évenként , s minő forrásokbul merítsük közszükségeink