Fényes Elek: A magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. 1. kötet. Komárom vármegye (Pest, 1848)

Állatország

VÁRMEGYE. 35 tesiés tatai járás tavai pedig leginkább pontyot, csukát, kárászt, sügért és czompót szolgáltatnak, Leggazdagabb haldolgában a tatai urodalom, itt a halászat az egész urodalomban egy rendszerre van vive; a tavak el vannak osztva szaporító, nevelő és hizlaló tavakra, s amazokból kihalásztatván, végre e hizlalóba eresztetnek át a halak. Illy hizlaló kiváltkép négy van: a tatai nagy tó, nagy igmándi tó és a környei két tó. E tavak zsilipekkel és fenékzúgókkal vannak ellátva, hogy vízök egészen leeresztelhessék; a két környeit együttvéve közülők minden harmadik évben kihalásztatik, s megadnak egy leeresztésre 1000 — 1200 mázsa halat. AVágh melléki mocsárok, különösen pedig a gesztesi járásban a Czonczó ere sok csíkot és néha tekenösbékát is szolgáltatnak. A pulionyok osztálya közt főszerepet játszanak a számos vízi puhonyok, mellyek a Duna medrében s számos tavakban találtatnak. A tatai fényes forrásoknak különösen sajátságos puhonyai vannak, kivált az azok vizeit a Dunába vivő csatornában az anodonták és uniók fajaiból ritkábbnemű kagylókra akad a vizsgáló. Az angol kertben felbuzgó meleg

1 forrás krislálycsermelye fenekén feltűnő mennyiségben látható a ritkább nerotina atrocaerulea = sötétkék vízörcse; a nagytó, s egyéb tavakban pedig a helix és melonopsisok különféle fajai tűnnek elő. A méhtenyésztés több kedvelőre talál, kivált a gesztesi és tatai járásokban s a kisbéri urodalom méhtenyésztése jeles. Ellenben a selyembogárnak igen kevés ápolgatója akad. Megyei epreskertek vannak ugyan Bokodon, Madaron és Jászfaluban, de használatlanul állanak. Azonban már két év óta Vasdinnyén a szederfa-tenyésztés is selyembogár-ápolással megkezdetett, s ez iparág 1847-ben 20,000 darab fával 8 font selymet jövedelmezett. Komárom megye kebeléből ki lévén rekesztve a havasok országa s az ezzel ellentétben levő homokos sivatag, a rovarok osztálya olly terményekkel lép fel, mellyek középmagasság a hegylánczolatok, s míveltebb vidékek tulajdonai; ezeket mindazáltal a díszlönövényzetü róna, s a bujanövésü tölgyes, bikkes, cseres erdők gazdag mennyiségben és változatosságban tüntetik fel. Azonban részletesebb adatok hijányában a vidék e tekintetbeni sajátságainak bővebb ismertetésébe csak némelly közönségesebb rovarok megemlítésével kénytelenítetünk megelégedni. A fenntebb említett méh, és selyembogáron kívül a hasznosak közül feltűnőbb mennyiségben tenyésznek itt: a körisbogár, litta vesicatoria; nümike = meloe, többfajai; a temetőbogár = necrophorus vespillo; ártalmasok közül: lecrus cephalote és a ringhitesek több fajai. A homokos téreken, valamint a Duna által árasztott földeken is a czingolányok családa; a Vértes hegyein leginkább a futoncsok családa tűnik fel, a vízeket számtalan merüly(ditiscus) fajok lakják. 3*