Fényes Elek: A magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. 1. kötet. Komárom vármegye (Pest, 1848)

Állatország

VÁRMEGYE. 4 33 nyö; silvestris erdei; Iarix=veres; strobus=síma fenyő ; ellenben a magasabb tetökön a bikkfa, és gyertyánfa átalában igen szépen tenyészik. Erdei mívelt bokrok: corylus aveilana^közönséges mogyoró; staphilea pinnata=mogyorós hályogfa, v. hályogmogyoró ; evonymus europaeus— csíkos kecskerágó; eornus mascula=somfa; cornus sangninea — veres gyíírü; salix caprea = rekettye ; salix communis = fűzfa. Ámbár az elörebocsátott ismertetés szerint kitűnik, hogy némelly vidékeken, különösen a tatai járásban elég bőséggel van a fa; mégis azt olcsónak mondani épen nem lehet. Komárom városában, mellyet a kisbéri és tatai urodalmak látnak el új Szőnyön lévő faraktárak által leginkább fával, a jobbféle tűzifának öle 20— 26 vfr. Kisbérett 10— 12 vft. Tatán 12—16, ugyané két helyen az erdőn véve 8 — lOvft. 17. §• Allatország. A lótenyésztés nem megvetendő ága a Komárom megyei nép iparának így a csalúközí járásban, hol számos nemesség lakik, nagy becsben tartatik ezen állat, s itt nem magas ugyan, de jóvérű lovakat láthatni. Az ószönyi, újszönyi és almási híres kocsisok, magas, erős, de mégis jól futó lovakat tartanak. Legszebb lovak vannak a csalóközi járásban nagy Keszin és Csicsón, úgyszinte Aranyoson. 1842-ki tagosztály óta, mióta a luczerna és lóhermívelés rendesen megkezdetett, szembetünőleg gyarapszik és javul a lótenyésztés. Az udvardi járásban Perbete, Udvard; gesztesiben: nagy Igmánd, Szöny, Bana, Tárkány, Szend ; a tataiban : alsó és felső Galla, és Környe tüntetik kí e tekintetben magukat. Azonban a lótenyésztésre nézve legfőbb ékessége a megyének a bábolnai cs. k. ménes, hol most kizárólag eredeti arab lovak tenyésztetnek. Az intézet 1847. év végével számlált 682 darab lovat, ebből 234 mén, 365 kancza, 83 igás, és lovag-ló. — Hg. Lichtenstein ménese Ácson kicsiny ugyan, de szép lovaiért szinte említést érdemel. A szarvasmarha-tenyésztés főleg virágzik a csalóközi, azután az udvardi s gesztesi járásokban, leginkább pedig a gutlai és szimöi határban. Az ácsiak különösen sok tinót nevelnek. Közönségesen a lapályi magyar faj van elterjedve. Termetére nézve közép-magas, csontos és mély; de svejczi és tiroli tehenészeteket is több uraságok tartanak, valamint a komáromi polgárok is többnyire svejczi teheneket tenyésztenek. Az apácza-szakálasi és vasdinnyei gulyák különös említést érdemlenek. Kisbéren évenként 70 — 80 darab söre is szokott hizlaltatni. A bivalyok még az udvardi járásban is nagyon kimennek divatból. A juhtenyésztés ámbár nagy gonddal űzetik és meglehetősen közönségessé lett, mindazáltal mégsem terjedt-el annyira, hogy a szarvasmarha-tenyésztést akadályozná, mi már több megyékben megtörtént. A köznép csak közönséges kétnyíretü fajt tenyészt, az urasá3