Fényes Elek: A magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. 1. kötet. Komárom vármegye (Pest, 1848)

Lakhelyek - Növényország

VÁRMEGYE. 4 31 és Ramsauer urak, kik a vidéki gyümölcstenyésztők hozzájárulásával már régibb idők óta Miklós napját gyümölcs kiállítással szokták ünnepelni, s 1847-ben decemb. 4-én ezen casinói gyűlésen rendezett gyümölcskiállitáskor jött életbe Sárközy József úr indítványára a tatai gyümölcstenyésztö-társaság. Sárga és görögdinnyét eleget termesztenek; híres a kamocsai és hetényi sárgadinnye. Az erdei gyümölcsök közül legfőbb figyelmet érdemel a makk. A csermakk minden 3 — 4, tölgymakk 5 — 6, bikkmakk 8 — 9 évben egyszer nagyobb mennyiségben terem; a gubacs is sokszor nagy bőségben van s vele a szomszéd német tartományokba kereskedés űzetik, hol az erdők folytával kelendősége évenként gyarapszik; bőrkészitésre ez sokkal alkalmasabb lévén, mint a tölgy-, vagy fenyőcser. Egyéb vad gyümölcsök szinte elegendő mennyiségben teremnek. Jelesebb disz- és angolkertek vannak Tatán. Kisbéren, Csicsón. Nagyobbfontosságú az eddig előszámláltaknál a szőlő s ennek leve a bor. A tatai járásban legtöbb falu termeszt bort; úgy szinte az udvardi és gesztesi járásokban is kevés kivétellel minden határban találtatik szőlőhegy, vagy legalabb szőlőskert. Ellenben a csalóközi járásban csak Ekei (20 hold), Nemes-Olcsa, Szilas, (16 hold), Nagyiéi (5 hold) sat. bírnak csekély szőlőskerteket. Színére nézve a komáromi bor fejér, vörös igen kevés termesztetik. Jóságra nézve mindeniknek koronája a neszmélyi. Fő tulajdonsága, hogy 4 — 5 esztendő alatt érik meg tökéletesen, s ekkor fejti ki mind erejét, mind kellemetes zamatját, melly olly igen kedveltetik, A kifejlődést előmozdítja a jó pincze. Különös, hogy a neszmélyi hegy, melly sem fekvésére (arcczal északnak dűl, délre magasabb hegyek környékezik), sem alkató részére (agyag, és fövényes homok), sem szőlűfajaira nézve (legtöbb a mézes, és sárfejér és a muskotály, vagy dinka alig tűnik fel) , valami rendkívülit nem Ígérhet; mégis a Dunára való fekvése, a kellemetes mérsékelt éghajlat, a szőlőmunkások bánásmódja, melly szerént a vesszőket nagyon elmetszvén, kevesebb, de jó fürtöket érlelnek (melly jó szokást azonban némellyek már elhagynak és inkább termésöket szaporítani, mint javítani törekszenek), főkép pedig a természet kifejthetlen titka olly kedves nectárt teremt elő, hogy hazánkban a legkedvesebb csemegeborokhoz méltán számítható. Föismertetö jele a jó neszmélyinek, hogy minél régibb, annál inkább tiszta, igen világos aranyszínt játszik. De az esztendei termés igen csekély, mert jobb években is alig lehet többet számítani holdanként 5—6 akónál, s ez is csak jobb években kerestetik inkább, de meilynek akója régibb időkbon 30—40 arany volt, most azt 25—30 vforintért örömest eladják; a rosszabb évi termés pedig , mellyből rendesen igen savanyú ürmös készül, a vidéki közönséges borokkal egy áron kél. Ugyanez oknál fogva, ámbár még a neszmélyi hegyen a vidéki uraságok közül sokan bírnak szőlőt, a szőlő ára