Horváth Bálint: A füredi savanyúvíz s Balaton környéke (Magyaróvár 1848)

pangó törökökre eregetik, mellyek közülök többeket lábaikról levervén agyon sújtanak. Kiket a' leeregetett közápor nem ér , futásnak erednek; de az utánuk irámló örseregtöl elfogatván, felhurczoltatnak a' hegy' magasára, 's ott a' számukra készült fanyársakba huzatnak irgalom nélkül. E' történet kölcsönzé az említett hegynek a' nyársas nevet. Idővel a' keresztényi buzgóság e' hegyet Üdvözitőnk szent keresztjével díszesíté , melly előtt a' buzgó tihanyi nép térdre hulva kivált böjti napokon ájtatos imáit az ég urához küldeni szokja. A' csucshegyröl« Fekszik ez Tihany félsziget' nyugati részén, a' tihanyi félszigetben lévő hegyeket jóval is meghaladván , majd nem czukor süveg alakú csupjával. A' tihanyi népmonda szerint Svathoplug' fia Mojmir birván egykor Tihanyt, e' csúcshegy' tetején mulatóz vala kényére ama nyaralójában, mellynek alapjai szerintök máig is láthatók. -De hihetőbb, miszerint ama máig is látható mintegy nyolcz ölre terjedő négyszegű alapok, mellyeknek keleti része még most is jó karban vagyon, mintegy öt lábnyi szélességgel kémhely' alapjául szolgáltak török időkben. Az egykori sürü erdő, melly a' csúcsot födó, alkalmassá is tevé. Nyugati részén egy szarv kőszikla' ürege találtatik, melly 20—25 embert elfogad, ennek szája ha becsináltatnék, fölnyuló üregén még azért elég világosság szolgálna a' barlang-