Horváth Bálint: A füredi savanyúvíz s Balaton környéke (Magyaróvár 1848)

ba, most külömben néha, minthogy iszonyúan meredek,^ veszedelmes az ut hozzá, 's igen elszigetelve áll, a' szegény legényeknek üldözőbe vétetvén, néha rövid időre tanyául szolgál, kik benne tüzelvén, a' mondott felnyúló üreg füstfogásra kürtőül van, mit a' vizsgáló első pillanatra azonnal észrevehet. Van még egy kisebb üreg is a' sziget' déli részében, az ugy nevezett kiserdei urasági pinczének által ellenében , a' tó délkeleti részén, ama kipányvázott sátor gyanánt alakult csúcsoknak föltornyosuló csoportozatjában; de ez az előbbinél sokkal kisebb. A.' tihanyi nép' Jel leine« A' tihanyi népről csak nem közönséges vélemény, hogy lusta, a' dologban van ugyan valami, mert egyesek itt is, mint másutt találkoznak jövendőjükkel keveset gondolok, de általán lustasággal jellemezni őket nem lehet. Köztök három évi laktomban ellenkezőről is meggyőződnöm volt alkalmam. Mi a' földek mivelését illeti: középszerűnél jobban mívelik, de a' sziget' égeményes vulkán földje sok esőt igényelvén, ha ez hiányzik, ha valahol, bizonnyára Tihanyban a'földmívesnek vaskos reménye igen hiúsul. Mert, noha a' téli esők, 's havak, ha bőven valának ollyannyira meghajtják kedvező tavasszal e' vulkán földet, hogy már April derekával a' rozsok hányják fejőket, ésszéltére vi-