Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Péntek déltől egész szombat délig a víz folyton ugyanazon magasságban maradt. Éjjel a legnagyobb éberséggel munkálkodtak a védőtöltések megmentésén, melyek már igen lazulni kezdtek, és itt-ott az átszivárgó vizet betömésekkel kellett elfojtani. A megyében a Szigetközi és Csillizközi járás községei majdnem kivétel nélkül mind víz alatt állnak. Pinnyéden és Bácsán a lakosság a háztetőkre menekült és már két nap óta ott várja a segélyt. Az árvíz elől menekültek a város különböző hitfelekezetű iskoláiban és egyéb középületekben voltak elhelyezve. Szombaton délután 5 óráig a víz folytonosan egyenlő magasságban maradt, úgyhogy 36 órán át sem áradás, sem apadás nem volt. Délután 5 órakor a Rába áradni kezdett és este 7 órakor már 18 láb 5 hüvelyk (582 cm) volt a víz magassága. Sárvárról érkezett tudósítás szerint pénteken megindult a jég és a Rába nagy áradást mutatott. Több helyen kiöntött a medréből. E hír újabb bonyodalmakat keltett, mert a Duna stagnáló magassága mellett a Rábán megérkező árhullám nagy veszélyt idézhetett volna elő. Szombat estétől vasárnap reggelig újabb 2 hüvelyknyi (5 cm) áradás mutatkozott. Február 27.-én, vasárnap reggel fél 7-kor a vízállás a Rábán továbbra is 18 láb 7 hüvelyk (587 cm)." A Rába és a hasonló Kárpát-medencei folyók áradása készítette elő a következő árhullám kialakulását. Pozsony megye alispánjától február 26.-án este kelt levél a Pozsonyvidéki Lapok szerkesztőségének az árvízi helyzet lassú javulásáról számolt be: „Ma éjjel Diószegre összejött a minisztérium kiküldötte, az alispán, az állami vaspálya és a község képviselete megszemlélvén a helyszínt. A községet a beállott apadás következtében már veszélyen kívül találta. Különben is túlzottnak mutatkozott a községnek azon panasza, mintha elárasztását a vasútnak lehetne tulajdonítani, mert az átereszek maguknak az érdekelteknek elismerése szerint is elegendő tágasak és csupán egy levezető csatorna bizonyult némileg szűknek és nem elég mélynek. Erre nézve úgy a társulat, valamint a szintén érdeket cukorgyár is a legnagyobb készséggel megajánlotta a megkívánt átalakítási munkálatokat és a vita tárgya minden érdekeltnek megnyugvására, jó egyetértésben lett eligazítva. Kiderült ez alkalommal az is, hogy a víz gyors lefolyásának fő akadálya a Dudvág hídja. Ez ugyanis oly alacsony, hogy például a szemle alkalmával, midőn már egy lábnyi apadás állt be, még mindig a pallókat locsolta a víz és a jég még ekkor sem folyhatott el alatta, így részben fel kellett azt bontani s ekképp a jégnek és a víznek is utat nyitni. Az uradalomhoz, mint a vámkiváltságos hídnak tulajdonosához, elment a felszólítás, hogy a víz apadtával a hidat a mutatkozott szükség szerint építse ujjá, addig is pedig valamely ideiglenes szerkezet által a közlekedés folytonosságáról gondoskodjék. A küldöttség ez alkalommal, a vasúton haladva látta, hogy általában apadásnak indultak a vízerek, még mindig a legcsekélyebb meder is egész vidékét víz alatt tartja. Nevezetesen Pusztafödémesnél, Nagymácsédnál, Diószegnél a Dudvág és Golyva, Galántánál a Sárd széles árban siet lefelé. Ellenben a Vág vize Vágsellyénél alig ér a töltések aljáig és úgy látszik még mindig a hetményi gátszakadáson át bocsátja le vizeit az alsó vidékre, ugyanoda, ahova a nevezett többi áramlat is irányul. Az ott fekvő községek állapota tehát nagymértékben aggasztó lehet. Felső-Csallóközből legújabban hivatalosan jelentik, hogy Vajkán alul, a Nagyszarva határában, egy helyen megszakította a Duna az 1869-ben készült védtöltést s ezen nyílás Dunasüly, Felbár, Karcsa és egyéb alsó községek alá vezeti a vizet. Ez még 23.-án éjjel történt, de ekkor a jelentés a szolgabíróhoz érkezett, a nagy sötétség miatt feléje menni nem lehetett, később pedig a nyílás már nagyobb volt, minthogy el lehetett volna zárni. A felbáriak és dunasülyiek, kik közelebb estek oda és előbb vették a szakadást észre, talán még elfoghatták volna azt, ha rögtön hozzáfognak."
