Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

telenül el fog vérzeni és így az országnak ezen legvirágzóbb része a végpusztulás­nak néz eléje. Igen természetes t. ház, hogy midőn e bajokat szenvedjük, egyszer­smind az ottani érdekeltség kutatja annak okait is, és sajátságos tünemény, hogy azon vidéken egyhangú vélemény az, hogy a Tisza szabályozás maga, vagy annak ügyetlen - nem akarom mondani lelkiismeretlen - keresztülvitele ezen baj egyedüli és kizárólagos forrása. Az eddigi árterek, ahova ti. a Tisza szabadon kijárhatott, eltöl­tötték. A szabályozás ezen része magában véve nem volna olyan baj, de az, hogy ma­ga a folyó is igen szűk korlátok közé szoríttatott és az évenként jövő áradások na­gyon természetesen duzzadásokat idéznek elő, már nagy bajnak mondható. Ennek mérve, ha más körülmények nem hatnának közre, bizonyos fokig előre meggondol­ható s így a biztonságnak foka is megállapítható lenne. Azonban egy más körülmény miatt sajnos ez éppen nem történhet meg. Az áradó víz ti. a magával hordott iszapot ezelőtt az ártereken rakta le, most pedig ez nem történhet meg, magát a medret isza­polja el, és innen van az, hogy évről évre a duzzadás magasabb lesz. Hiába emelik a gátakat, most 28 láb a töltés koronája, de azt időnként emelni kell, pár év múlva 30­32 lábra lehet kilátás. Ez a körülmény az, melynél fogva a Tisza szabályozás ellen igen aggasztó nehézségek merültek fel és azért szeretném én, hogy az igen t. kor­mány valahára komolyan figyelemre méltatván ezen tűrhetetlen állapotot, ezen víz­veszély gyors és sikeres elenyésztetése céljából esetleg magának a Tisza szabályozá­si rendszernek gyökeres átváltoztatásával is segélyt nyújtana. Nem hiszem, hogy a t. kormány szándékában volna, ezen egyáltalában nem irigylendő állapotot továbbra is feltartani. Nem hiszem, hogy Szeged és a többi szomszéd városoknak ezen nyo­morúságos helyzetét figyelembe véve, nem akarna valami segédeszközről gondos­kodni. Ezen hitemben én egyelőre véleményt ezen ügyben nem nyilvánítok, meg lé­vén győződve, hogy a t. kormány ez irányban létező szándékait tudatni fogja és ál­talam azon irányt is, melyben intézkedéseit vezetni akarja. Én interpellatiomat min­den további indoklás nélkül vagyok bátor a t. háznak benyújtani, kérve, hogy azt a közlekedési miniszter úrnak válaszra kiadni méltóztassék." Horváth Gyula jegyző (olvassa az interpellációt): Kérdés a Nagyméltóságú magyar kir. Közmunka és Közlekedési Minisztériumhoz, beadja Szluha Ágoston „Tekintve, hogy a Tisza és mellékfolyóinak az országos kormányok tervezetei szerint történt szabályozása óta, különösen az alsó Tisza völgy majdnem évenként megújuló, a szabályozás előtt nem ismert magasságú áradásoknak van kitéve. Tekintve, hogy ezen áradások magassága fokozatosan emelkedik, úgy, hogy előre még csak sejteni sem lehet, hogy a folyam medre szabálytalanságaiból eredő bajok végződ­ni hol és mikor fognak. Tekintve, hogy az ősök által árvízmentes magaslatokon alapított virágzó városok és községek helyre nem hozható károknak a lét és nem lét esélyeinek lettek kitéve. Tekintve, hogy a milliókba került szabályozási töltéseknek a fokozatosan emelkedő áradásokhoz szükséges fölmagosítása s az évenkénti vízvédelmi költségek az érdekelt városok, községek és birtokosok anyagi erejét, ha még eddig nem, de előbb - utóbb ki­meríteni fogják. Tekintve, hogy a kormánynak legfőbb és legkomolyabb kötelessége a jelzett bajoknak orvoslása. Tekintve végre, hogy ezen bajok forrása a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásával legszorosabb kapcsolatban állónak látszik: a következőkre kérek feleletet: 1. Tanulmányoztatta-e az igen tisztelt miniszter úr a különösen Szeged város és kör­nyékén fokozatosan emelkedő vízszint duzzadásnak valódi okait?

Next

/
Thumbnails
Contents