Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
2. Ha, a mint bizonyos, hogy ezen gazdag virágzó magyar vidék végveszélyeinek elhárítására eddig tett intézkedések, nemcsak, hogy eredményre vezetők nem voltak, sőt inkább a bajt fokozták: - hajlandó-e szükség esetén a Tisza szabályozási rendszer gyökeres megváltoztatásával a vidék üzleti, gazdasági nyilvános és magán életére lidércként nehezülő veszélyt elhárítani? 3- Legyen szíves ez irányban szándékolt lépéseit a t. házzal közölni. Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a közlekedési miniszter úrral." Több mint tíz hónappal később a 290. országos ülésen (a kormány részéről jelen voltak: Bedekovich Kálmán, Péchy Tamás, Széli Kálmán, Szende Béla, Tisza Kálmán, b. Wenckheim Béla) 1877 október 20.-án Ghyczy Kálmán elnöklete alatt Péchy Tamás Közmunka és Közlekedési Miniszter 290 válasza (jegyzőkönyvi részlet): „T. ház! Szluha Ágost képviselő úr még f. évi január 14-én intézett hozzám egy interpellátiót s arra a választ e napokban megsürgette. Minthogy pedig én azt tartom, hogy egy alkotmányos miniszternek legelső kötelessége a házszabályokat benn a házban épp úgy tisztelni, mint künn a törvényeket, kénytelen vagyok elmondani az okokat, melyek miatt a hozzám intézett kérdésekre eddig nem válaszoltam.... Mielőtt t. ház, magára a hozzám intézett három kérdésre áttérnék, előre kell bocsátanom arra nézve, amit a t. képviselő úr mond, hogy a Tisza völgye, majdnem évenként megújuló, a szabályozás előtt nem ismert magasságú áradásoknak van kitéve, hogy 187ó és 1877-ben, tehát a legutolsó két évben az alsó Tisza vidéke rendkívül nagy árvíz-veszélynek volt kitéve: de téved a t. képviselő úr abban, hogy az áradás évenként fokozódik, mert különben lehetetlen lett volna, hogy a képviselőház ez irányban semminemű intézkedéseket ne tegyen. Hisz méltóztatik tudni, hogy a törvényhozás a felső Tiszára 1Ó00 000 forintot szavazott meg, a mi, ha az alsó Tisza lett volna fenyegetve, indokolható nem lenne. 1830-tól, az első nagy árvíz idejétől, valamint 1853 291-ban és 1860-ban és 1867-ben - ezek voltak az árvizes esztendők - a veszély inkább a felső Tisza vidékét érte, mint az alsó Tiszáét. Ott szaggattattak fel a töltések és meglehet éppen annak következtében, hogy a víz ezáltal árteret nyert, meg lett kímélve az alsó Tisza vidéke. Csupán az elmúlt két esztendőben szenvedett nagyon az alsó Tisza vidéke. 1876- ban nem érte el, különösen Szegednél azon veszedelmes magasságot, melyre 1877- ben emelkedett. Ez leginkább Szegednél magánál volt észlelhető és specialíter a Maros vízének befolyása következtében, mint a mely folyó rendkívüli áradást ért el 1877-ben, olyat minőt máskor alig szokott elérni, a Tiszával együttesen pedig éppen nem szokott elérni. Eddig ugyanis éppen Szeged vidékén nyerték azt a tapasztalást, hogy a Maros árvize nem szokott a Tisza árvizével összejönni. Az idén az a rendkívüli eset volt, hogy együvé jött a két nagy árvíz és Szeged városa csak igen nagy erőfeszítések árán kerülhette el a nagy veszedelmet. Ezeknek előrebocsátásával áttérek magokra a kérdésekre. A t. képviselő úr első kérdése az: tanulmányoztattam különösen Szeged városában és környékén fokozatosan emelkedő vízszint duzzadásának valódi okait? Nagyon egyszerű okai vannak különösen a Szeged melletti duzzadásnak és fájdalom ezen okok legfontosabbikát éppen Szeged városa teremtette. Szeged városa ugyanis a Marost 1851-ben nagy áldozattal önmaga saját költségén a város feletti különben is igen A miniszteri választ a parlament itt még elfogadta, azonban másfél év múlva a szegedi katasztrófa után a Miniszternek le kellett mondania. Miniszter úr rosszul emlékezett mert 1855-ben volt.
