Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

Tisza-völgy szabályozása a parlamentben a '76-os árvíz után 1878 január 14.-én a 334. országos ülésen Szluha Ágoston képviselő kért szót a Tisza szabályozással kapcsolatban (idézet a parlament jegyzőkönyvéből): „Távol áll tőlem a gondolat, hogy oly szerencsétlensége miatt, mely az úgynevezett elemi csapásokban az egyének létét, az emberek szorgalmának gyümölcseit megtámadni szokták, a kormányt vonjam felelősségre annál kevésbé, mert jól tudom, hogy az elemi csapások bekövetkezésének idejét előre megjósolni vagy annak bekövetkezését meggátolni az emberi hatalomban nem áll. Azonban igenis a már megtörtént szerencsétlenségek káros hatásait enyhíteni, miután ez az embereknek és különösen a kormánynak hatalmában áll, s miután a gyakran ismétlődő ily szerencsétlenségek maguk megmutatják, hogy az óvó intézkedések mily irányban tétessenek meg: úgy gondolom, hogy meg fogja nekem engedni a tisztelt ház, hogy az általam bejelentett tárgyra nézve a tisztelt kormánytól felvilágosítást kérjek. Az egész országban ismeretes dolog az, hogy a Tisza völgye, különösen annak alsó része, - értem a Szolnok alattit, - az utóbbi 25 év alatt igen gyakran mindig magasabbra emelkedő árvizek által fenyegetve van, nem csupán maga az alsó Tisza, hanem a Tisza mellékfolyói a Körös és a Maros által is. S ami a legaggasztóbb jel, az, hogy az utóbbi árvizek rendesen magasabbak, mint az ezelőtti legmagasabb árvizek. Ezek, különösen pedig a múlt évi és idei árvíz megmutatták, hogy az általam jelzett vonalon többé egy község vagy város léte sincs biztosítva, megmutatták, hogy nemcsak azon földek, melyeket a Tisza szabályozása ármentessé tett, hanem oly földek is, melyek emberi emlékezet óta szárazon állottak, midőn még a Tiszának töltései nem voltak, újabban a legnagyobb veszélynek vannak kitéve. Nem szükséges magyaráznom t. ház, hogy mily nagy érdeke van e vidéken az országnak veszélyeztetve, mily helyrehozhatatlan károk eshetőségével állunk szemben. Elég arra hivatkoznom, hogy ezen a vonalon fekszik Csongrád, Szolnok, Hódmezővásárhely, Makó és Szeged város. Elég arra hivatkoznom, hogy ez az ország legnagyobb része. Elég arra hivatkoznom, hogy e földrész a leghazafiasabb lelkületű is, mely semmiféle áldozatoktól a haza érdekében soha sem hátrált, elég hivatkoznom arra, hogy iparát és üzletét oly magas fokra bírta vinni, hogy az ország bátran mutathat a Tisza-vidék ezen részeire, mely megcáfolta azon véleményt, mintha a magyar nép az ipar és kereskedelemre, a polgárosodásra képtelen volna. T. ház! Ha meggondoljuk, hogy legközelebb is betörvén a víz Új-Szegedre, az ottani 300-400 ház közül 24 óra alatt alig maradt meg 3. Máltóztassanak figyelembe venni, hogy oly vidéken, hol a viszonyoknál fogva az építkezési mód igen gyenge: egész városok ki vannak téve a megsemmisítés veszélyének. De ha eltekintünk ettől, maga az örökös aggodalom, maga a kétes helyzet, maga az örökös védekezés tönkre teszi a városokat, mert egyes városoknak és vidéknek folytonosan ily nagy mérvben költekezni, évenként ezrekre és ezrekre menő kiadással magát védelmezni, anyagi erejét előbb utóbb ki fogja meríteni. Máris mutatkoznak ezen aggasztó jelenségek. Évenként azon egy pár hét alatt, míg az árvíz tart, mint most is, minden ipar és kereskedés megszűnik és pang. Az iskolák be voltak zárva. Szegednél a temesvári országútnak elöntése folytán Torontál megye elzáratott a városaitól, pedig ez a megyének piaca. Aki nem kénytelen ott maradni, elköltözik, a házaknak értéke máris egyharmad részére szállt le, egyszóval a hanyatlás valóságos jelei már most minden téren mutatkoznak. Ha gyors és erélyes segély nem érkezik: nem szükséges, hogy a Tisza árja valamely úton betörjön, elég az, hogy a folytonos védekezés alatt önkény-