Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
ra, és így a sík víz, mely 320 méter hosszú és 200 méter széles, tehát területben 64000 négyzetméter sík víz állna rendelkezésre, mely közel 640 méter hosszú és 100 méter széles csatorna jegével beöltetnék. Vagyis közel 9 nap múlva már oly helyzetbe jöhetne munkálatunk, hogy a már egyszer megnyitott csatornában volnánk kénytelenek a 640 méteren felül fejtett jeget ismét apróbb táblákban elhelyezni, vagy más szóval: a már egyszer kinyitott csatornát a kifejtett jéggel ismét betölteni. Ezen eredmény után azon megállapodás jött létre, hogy a jégfejtési és robbantási munkák beszüntessenek, bezárván a jég megindulását, a készletben levő dinamitot inkább ott, ahol a jégindulás közben megállva robbantási erejénél fogva alkalmaztassák. A „jégnek dinamittal történő robbantásáról" be számolt a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye is 1876-ban: „A folyó évi rendkívüli jégtorlódások, melyek különösen a Duna mentén, a főváros közelében - Ercsinél és környékén - keletkeztek. A főváros lakosságát, valamint az egész ország közfigyelmét és aggodalmát felköltötték. A jégtorlódásoknak, dinamit (75 rész nitroglicerin és 25 rész kovapor) robbantásokkal megkísérlett, eltávolítása és megszüntetésének eszméje az illető köröket élénken és komolyan foglalkoztatta. Nagyobb volumenű dinamit-jégrobbantási munkálatok nem eszközöltettek; de sokoldalú ismételt kísérletek igen is tétettek. A hatás igen helyi és így előnyössége azon oknál fogva, mivel nagyobb alkalmazkodási felületet igényel, a lőpor megett áll. Miért is robbantó ereje, ha az erős és szilárd ellenállásra irányul rendkívüli, de kétségessé válik puha, ruganyos ellenállásnál. Mindazonáltal Krieg - hamburgi folyamfelügyelő - beható tanulmányozás tárgyává tette, és több nevezetes kísérletet eszközölt. Legutóbbi folyó év január hó 26.-án tett robbantási kísérletéről terjedelmes jelentést adott, melyet főbb vonásaiban ismertetnem, talán nem lesz időszerűtlen és érdektelen. Ezen dinamit robbantási kísérletek az Elbán, Wanwischnál voltak, hogy ha kedvező eredmény éretnék el, ezen módszer a jégzajlás netaláni veszélyes torlódási esetében rendszeresen alkalmazható legyen. Elsőre egy 10 kilogramm dinamitot tartalmazó hordó robbantatott fel, később egy 25 kilogrammot tartalmazott. Wanwischnál az Elba vízállása - az ottani sempont felett - 2 méter volt. A folyam ágya 11 méter a sempont alatt. Az erősen, tömören összetorlódott és a felette lévő laza jég 5 méter vastagsággal bírt. A wanwischi jégtorlattól lefelé egész Orkathig a folyam jégmentes volt. Nevezett helytől a jégtorlódon mintegy 250 méter hosszú és 20 méter széles csatorna nyittatott, az elindulandó jég biztos levezetése céljából. A csatorna felső végétől 15 méternyire a 10 kilogrammos, és további 20 méter távolban a 25 kilogramm dinamitot tartalmazó hordó robbantása eszközöltetett. A robbantási helyek tehát így mindkét esetben, aránylag igen közel a csatornához helyeztettek el, minthogy a csatorna helyén - jégmentes alkalmakkor - a folyam igen sebes és erős sodorral bír. A hordóknak a jégen keresztül süllyesztése céljából 1 méteres négyszögletes lyukak vágattak, melyeken keresztül dorong tétetvén, arra az illető hordók úgy függesztettek fel, hogy a jégréteg alsó színe alatt 1 méternyire függöttek. Ily helyzetben tehát a robbantó készülék 7 méter magasságban volt az ottani folyammeder talpa felett. Bár a robbanás igen erősnek bizonyult, mert a helyszínétől 150 méter távolban levő erős folyamgát különösen a 25 kilogrammosnál- igen erős rázkódást szenvedett, ami annál feltűnőbb volt, mivel a robbantó erő 7 méter mély vízrétegen keresztül közöltethetett a folyammederrel. Mindazonáltal hatása jégre úgyszólván semmi sem volt. A robbantási helyen egy hat méter átmérőjű jég és víztömeg ugyan 15 méter magasságra fel vettetett, de az összes eredmény csak is erre szorítkozott. A jég előbbi helyére visszaesvén régi helyét elfoglalta, míg a környező és szomszédos jégtömegeken a legkisebb változás sem idéztetett elő.
