Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
A csatorna fejtése az első nap elért csekély eredmény dacára, február 15. és 16.-án folytatva lett, de oly módon, hogy a hossz- és keresztvágásokkal elválasztott jégtáblákat kézi erővel rudakkal indították meg, és csak ott alkalmaztak dinamit robbantást, hol a jég nagyobb vastagsága annak indítását kézi erővel nem engedte. Ezen háromnapi, 100 ember túlfeszített munkájával és 31 darab, összesen 84,35 kg súlyéi dinamit töltény felrobbanásával folytatott munkának eredménye az volt, hogy a 100 méter széles csatornában 104 méter hosszban összesen 10379 négyszögméter területű, átlag 30-70 cm-es jég indíttatott meg. A munkánál 400 forint értékű dinamit használtatott el. A méterenként 0,81 kg és a munkások 29 forintot kaptak, úgyhogy a 104 méter hosszú csatorna fejtése 429 forint, azaz folyóméterenként 4 krajcárba került. Tekintve ezen háromnapi munka eredményt, valamint azon körülményt, hogyha ezen jégfejtés a legnagyobb erőfeszítéssel és pénzáldozattal folytatnék is, fölfelé az eredmény mégiscsak kétes leend, mivel ha a csatornából kifejtett jég az alatta lévő 64000 négyzetméter síkvizet megtölti, az ennek megfelelő 640 méteren túl eső csatorna szakaszból fejtett jég a csatorna alsó, már kijegedett részét ismét betöltené. A munkának csak akkor lenne eredménye, ha a csatorna kijegelése a jég legalsó pontján Bajánál kezdetnék, hogy a csatornából fejtett jég Baján alatti jégtől ment Dunán szabadon elfolyhasson. A célba vett jégfejtési munka a várszegi átmetszéstől fel Úszódig a torlódás megszűnik, vagyis 10000 folyóméter hosszú csatornának kijegelése az eddig tett tapasztalat s eredmény alapul vétele mellett 13 tonna dinamit robbantását szükségelte volna, de ezt is csak azon esetben, ha a torlódás a Hármas-szigettől fölfele mindenütt ugyanaz lett volna. De miután említett ponttól fölfele a jég torlódása sokkal terjedelmesebb volt, mint a már kijegelt csatorna helyén, az eddigi robbantások eredményéből a dinamit szükségletre, valamint az elérhető eredményre következtetni nem lehetett. Mindezen előadottakat figyelembe véve, a csatorna kijegelésétől eredményt várni nem lehetett, miért is az abbahagyatott. Az árvízveszély elhárítására nem maradt tehát egyéb hátra, mint a töltéseket erősbíteni és magasítani, megvárni a víz rohamosabb emelkedését, s akkor a Dunavecse-gerjeni torlaszokat robbantásokkal lazítani és az indulás percében újabb torlódásoknak elejét venni. De Jankovich Miklós kormány biztos az eddigi robbantások eredménytelensége dacára, miután a víz folyton közeledett, február 24.-én elrendelte a dunavecsei ágban a jég újbóli robbantását azon reményben, hogy sikerül a felülről meginduló jégnek ezen ágban szabad utat nyitni. A robbantásnak azonban semmi eredménye nem volt. Február 25.-én estefelé a víz rohamosan emelkedett s a jeget megmozdította. Ekkor beállott a pillanat a jég elindulását a torlaszokat robbantva elősegíteni, de miután a beállott homály miatt a meginduló meg-megálló jégre életveszélyeztetés nélkül rámenni nem lehetett, a robbantás eseményéről le kellett mondani, azon percben mikor annak gyakorlati hasznára következhetni lehetett volna. Másnap a víz emelkedése által a torlasz megemeltetett, s a jég lezajlott, maga után hagyván a valamennyiünk élénk emlékezetében levő pusztítást, melyeket a jég által lefolyásában akadályozott, s így felduzzasztott víz a töltések áthágása és áttörése folytán okozott. Kalocsáról 1876. február hó 20.-án Dolecskó Mihály kir. mérnök is beszámolt a jégrobbantási munkákról: „Leírása az 1876. évi február hóban a Dunán Fajsznál a Várszegi átmetszésben a jégen tett dinamit kísérleteknek. 201 címmel Méltóságos Jankovich Miklós kormánybiztos úr február 13.-án alulirtat utasítá, hogy a Várszegi átmetszésben a síkvíztől a „Hármas-sziget" felé egy száz méter széles csatornát nyisson a jégen ott, ahol a víz fősodra van kijelölve. E célból folyó hó 13.-án a helyszíOL-K173-1876-14-1361
