Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

volna, bizonyosnak véve, mi következik vala? az: hogy a mi most Pesten alól történt, úgymint a mederfolyam visszafordítása. Pesten felül történt volna, s a víz szintolly mértékben megrohanhatá ugyan a várost, mint most de alant szabad lefolyást találván, tized résznyi bajjal lefuthatott; az pedig, hogy a város két tűz közé jusson, hogy felülről is reá ömöljék az ár, s alolról is vissza forduljon reá, teljességgel nem történhetnék; — ez physicai képtelenség. - Én pedig azt hiszem, hogy épen ez okozta a legtöbb kárt, az t.i. hogy a felülről le, s alolról vissza rohanó ár Pesten mintegy csatatéren megütközött, és így nem csak statisnar megállapodása, de ütközésnevelte tevőleges hatása által is okozá, hogy sort dűltek a házak. — Azonban annyi tagadhatatlan, hogy egy álló híd az áradásokat bár kevésbé kártékonyakká, de gyakoriabbakká teheti. Ez lehetséges is, de minden esetre ollyan is, mit a közvélemény fejéből tudományos okoskodásokkal kidisputálni nehéz lesz. - És igy a híd építés kérdése, a martiusi catastropha által csakugyan egészen más alakot ölt magára. Én technicai tekintetben competens szót magamnak nem tulajdoníthatok. De ha a művészeké a gyakorlat eldöntő szava, az elvek theoriája a tudományé. Ezt valósága csak amaz teheti, de amaz enélkül kábult sorsjáték. Tehát e szempontból mi profanusok is szólhatunk. — Én Pest városa biztosításának tervébe a praeticai művészség által ezen szavakat vélném lefoglalandóknak, 1. partgátak. 2. a még épülendő, vagy újra=épülendő városrészekben, az építési színvonalnak (niveau) föllebb emelése. 3. kevésbé meszes tartalmú építési kövek. 4. a legbiztosabb helyen, s minden kétséget kizáró előlátással építendő közraktárak (az angol „Dock" szót kívánnám értetni). 5. álló híd alkalmas helyütt, (én ezt nem csak országkereskedésileg múlhatatlan szükségnek nézem, de a fenn érintett tekintetből Pest városa biztosítására is elkerülhetetlennek tartom). — Végre. 6. az egészt csak akkor hinném tökélletesnek, ha Pestnek keleti oldalán csatornya (canalis) és pedig hajókázható húzatnék. A vidéknek erre igen alkalmas voltáról a Szt.Gellért hegyéröli egy tekintet kitkit meggyőzhet. Gondolom József Császár idejében szó is volt illyesmiről. E csatornyának nem a soroksári ágba, hanem a Csepelen alóli nagy Dunába kellene szakadni. Költsége igen roppant alig ha volna, mert a hely alkalmas, esése elég nagy, zsilip kevés kellene, tán nem több kettőnél. Én ezt ki nem hagynám a tervből, habár múlhatatlanul szükséges nem volna is, mert mellék hasznai is lehetnének, pedig az a legjobb eszköz, melly legtöbb czélnak felel meg. Én pedig itt ezeket látom: 1. a híd által netalán feltartóztatható főmederi víznek lefolyás. 2. a csatornya keleti oldalán a lejtősen emelkedő Rákos magában partot képezvén a kiásott föld a pesti oldalon oly magos gátot adhatna, melly legrosszabb esetben a vizet partnak szoríthatná. — 3. ezen gát jó és alkalmas vontató utat adhatna a fölfelé igyekező rakhajók számára, mi most sem a budai sem a pesti parton nincs. 4. híd kellene ugyan erre is; de mégis annyira könnyítene a nagy Dunán építendő híd mechanismuson, hogy a kettő nem kerülne annyiba, mint különben egy. 5. a Csepel sziget felső csúcsa a két város szemetjének természetes gyűlő pontja lévén; e miatt legalább az egyik Duna ág az iszapolásnak igen ki van téve, s ez nem csak a hajókázásnak akadály, de — mint tapasztaljuk — a két városnak veszélyes is lehet, s azért jövendőben nagy gondot, és sok költséget fog kívánni: — de a csatornya által e körülmény, fontosságának nagyobb felét elveszítené s örökös aggódás; vagy örökös költség kútfeje lenni megszűnnék. 6. Pestnek keleti oldala egy félszázad alatt olly pompásan virágozhatnék, mint a nyugati, a nemzeti hypothecalis pénztőkének roppant emelkedésével. —