Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

24. § Gátak emelése, az árvizek elleni legszükségesebb mozgatható védekezési eszközök, pesti és budai körutak kívánatosak. 25. § Remény a gátak és körutak teljes kiépítésére. 26. § A gátak és a hozzájuk tartozó partbiztosítások által elérni kívánt magasabb vízállás és víznyomás az egyetlen eszköz, amely a jégtorlaszokat megmozdíthatja és eltérítheti. 27. § A jövőben Pestnél és Budánál a Duna vízkitöréseit lehetetlenné kell tenni. 28. § A megfelelő védőeszközök tökéletes kiépítési munkáinak nagysága és elhúzódása, akadályok eközben. 29. § Ideiglenes védekezési eszközök és biztosítások. 30. § Szemlélődés a házak megengedhető és tanácsos építési módjáról a helyi adottságok különbözőségének figyelembevételével. 31. § Pesten keresztül egy hajózható csatorna nem tanácsos, az elővárosokban tágasabb terek kívánatosak. 1. § 1838. március 14-én, 15-én, és 16-án történt, amikor a Duna Pest és Buda között egy erős jégtorlasz következtében rendkívüli módon felduzzadt, emberemlékezet óta el nem ért 29' 4" 9"' magasságra emelkedett és minden partot magasan elárasztva, mindkét várost víz alá vetette. Ezek voltak az ijedtségnek, a siralomnak és a szenvedésnek azok a napjai e két szomszédos város számára, amikor 2882 ház beomlott és 1363 károkat szenvedett, sok millióra rúgó károk keletkeztek a javakban és az árukban, sok ezer jómódú ember vált koldussá, és sokan ezek közül a habokban, vagy házaik beomlása közben lelték halálukat. E szerencsétlenség következtében egész Magyarország mélyen megsebződött, miközben két legszebb városa, különösen Pest, a fő hivatali város az ország legszebb irodalmi és politikai központi egyesülete, hírnevének fénypontját, saját alkotását most nagyrészt elpusztítva és feldúlva látja és e pusztítás következtében egyúttal sok országos érdeket is erősen megingva érez. Egy esemény, amely mind a két szomszédos város évkönyveiben, mind Magyarország történetében emlékezetes marad. 2. § Mint ahogy azt nekünk a történelem is mutatja, sok ország elpusztult a háborúkban, több város és mezőváros megsemmisült a rendkívüli vízáradatok, tűzvészek és földrengések következtében, de egy olyan jégtorlasz által okozott szerencsétlenség és pusztítás, amelyet Pest és Buda elszenvedett, alig lelhető a történelemben. Ez vitathatatlanul egy olyan végzetes esemény volt, amelynek elhárítására vagy megelőzésére az emberi ész és az emberi erők nem voltak elegendőek. 3. § Vitathatatlan, hogy mindkét város ismét feltámad és újra felvirágzik majd. Ezt ígéri a jelenleg uralkodó király legkegyesebb atyai gondoskodása és az egész legkegyelmesebb Császári ház, erről kezeskednek Ő Császári és királyi Fenségének, a főméltóságú Főherceg Nádornak épp oly bölcs és fáradhatatlan, mint üdvöt és áldást hozó fáradozásai, amelyeket kizárólag az ország közjója és jelenleg különösen e városok üdve érdekében tesz. Ehhez lelkesen, s lehetőségükhöz mérten hozzájárulnak az országnak magas és legmagasabb rendjei és helyei, és szinte különbség nélkül a császári és királyi monarchia valamennyi lelkes lakója. Minden jó szomszéd ország nagylelkűen segítő kezet nyújt ebben. Ugyanis Pest — a fő- és székváros Buda közvetlen szomszédságában elterülve, — ellenállhatatlanul arra hivatott, hogy Magyarország központja és fő kereskedelmi gócpontja legyen, s hogy e szép ország irodalmi és politikai pompáját és fénypontját adja. A Duna-folyó melletti fekvésének köszönhetően sürgető az a feladata, hogy az európai kontinensen lebonyolított kereskedelem hatalmas rakodóhelyévé váljék.