Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
szántóföldek, legelők és más használható területek találhatók, következésképpen az ilyen idegen tulajdont ki kell sajátítani és kártalanítani kell!" Hogy azonban az efféle kisajátítási és kártérítési kérdések időveszteséggel, költségekkel és nehézségekkel szoktak összekapcsolódni, azt nekünk már a Buda és Pest között építendő állandó híd ügye tevőlegesen megmutatta. Gyakran előfordulhat majd, hogy ami a Duna túlpartjának valamiféle gyarapodásához vezet, az a Dunának ezen a partján területcsökkenést eredményez, s az ilyen növekedések és csökkenések több jogi kérdéshez is indokot szolgáltathatnak. Ezek a körülmények mindezek után annál is inkább a nehézségek közé számíthatók, mivel eközben gyakran többszörös leértékelések és bírósági végzések fordulhatnak elő, amelyek az időveszteséggel és a pénzkiadásokkal együtt szoktak járni. A Duna-szabályozásának ezek után végre már általános országos kérdéssé kellene válnia — mint ahogyan azt én már régóta kívánom — és ezt a kérdést a Duna-szabályozás megvalósításának a javára kellene eldönteni. Ha ez elhatároztatik, úgy hiszem azonnal szükségesnek tarthatjuk egyúttal egy Judicum Delegatum 6 kinevezését is, amely e felmerülő nehézségeket salva parti non contentae extra Dominium ad altiora Fora Appellata 7 törvényesen el fogja intézni. 3. A Duna-szabályozás közben felmerülő harmadik, s talán a legnagyobb nehézség abban áll, hogy a szabályozás során a Duna valamennyi mellékágát le kell vágni, azért, hogy ezzel részben a sodoriránynak biztos lefolyást engedhessünk, részben pedig azért, hogy a Duna-ágakat ne kelljen gátakkal és szabályozókkal ellátnunk.* Mivel azonban manapság a Duna néhány ágán olyan kereskedelem folyik, amelyről a folyó mellett fekvő vidékek nem szívesen mondanának le; továbbá mivel a dunai folyóágakon különböző olyan privilégiumok és jogok nyugszanak, mint például: hidak, vámok, kompok és sójajogok, halászat, malmok stb., amelyek abban az esetben, ha a Duna elágazásait levágnák, vagy teljesen, vagy pedig nagyobbrész károkat szenvednének, és amely kiváltságokat és jogokat ezek után senki sem áldozna fel, vagy veszítene el szívesen; ezért mindezek miatt számtalan kérdés és nehézség keletkezne a Duna szabályozását illetően. Ahol sok magántulajdonos beszélhet és tehet ellenvetéseket, ott számtalan kérdés és nehézség adódik, és mint a nevezett Schemerl úr mondja, csak ritkán vezethetők be szigorú rendszabályok. Úgy hiszem, semmivel sem kevésbé jelentős az a tény, hogy a Duna-szabályozás már önmagában véve is végtelenül több előnyt fog magával hozni, mint amennyire e hátrányok szót érdemelnek. Eközben a köz sem veszítene semmit, hiszen amennyivel csökkenne egy település kereskedelme, vagy malmokból származó bevétele, annyival többet nyernének e téren más helységek. Továbbá, e kiváltságokat szintúgy megfelelően kárpótolni lehetne, úgy, hogy ezek a nehézségek is megszűnhetnének. Végül pedig azt sem szabad soha elfelejteniük, hogy a közjó érdekében minden állampolgár köteles állandóan áldozatokat vállalni. Legutolsósorban pedig, hogy mindezeknek a járulékos jogoknak és kiváltságoknak csupán egy nagyon kényes és ideiglenes állapot az oka, azaz hogy a Duna gyakran magától, egy Duna-szabályozás segítsége nélkül is elmossa és eliszapolja mellékágait, aminek következtében ezek hajózhatatlanná válnak, vagy még azzá válhatnak; úgy, mint ahogy Monostornál, a Ferenc-csatorna betorkollásánál a Duna már magától kezd eliszaposodni és a csatornát használhatatlanná tenni 8 , vagy mint például az érsekújvári Dunaágnál^ amely már csak igen magas vízállásnál hajózható és használható. Ahol ezek után a jog egy ilyen nagyon bajos és ideiglenes állapoton nyugszik, ott a kártalanítást sokkal nagyobb örömmel fogadják, minthogy a közjóval szemben ezt nem részesíthetik és nem is kell előnyben részesíteniök. Továbbá, mint ahogyan azt már fent bebizonyítottuk, a Duna szabályozatlansága ezer veszélyt rejt magában az emberek és az ország számára, következésképpen minden egyes embernek kötelessége, hogy embertársai kárára, saját rossz helyen álló malmait és jogait ne öncélúan használja és gyakorolja. *Von Schemerl úr mondja fent dicsért művében a 116. oldalon: ,,a mellékágak elrekesztése a legkiválóbb módszerek egyike, amellyel a legyengült áramlásnak új életet és erőt lehet adni, s amellyel azokat a következményeket ki lehet védeni, amelyek a folyók eliszaposodásának eredményeként egész vidékek és országok hátrányára keletkeznének."
