Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

házairól van szó). Azt sem lehetne azonban fel nem ismerni, hogy a Duna partja mentén álló házsort, - tekintettel a Duna legmagasabb vízállására, - némileg túl mélyre építették. Mert ha ezek a házak — főhomlokzatukkal a Duna felé, — egy kiemelkedő teraszon állnának, amelyet a Duna még legmagasabb, rendkívüli vízállása esetén sem tudna elönteni, akkor ezáltal erről az oldalról a város biztonságát már elértük volna. De erről nincs szó, s ezért elkerülhetetlen, hogy vagy több épület külső szépségének egy részét feláldozzuk, vagy hogy jelentősebb átalakításokat végezzünk. Valószínűleg magasabb helyen döntenek majd arról, hogy a védőgát közvetlenül a Dunaparton húzódjon-e, esetleg inkább az érintett házak előtt, vagy mögött épüljön-e fel. Ami azonban az ebben az esetben a város közjója érdekében szükségszerűen elvégzendő épületátalakítások költségeit illeti, ezeket egy gazdasági felmérő bizottság számítaná ki, s az illetékes háztulajdonosok az összehozandó közösségi alaptőkében méltányossági alapon részesülve kellene hogy megoldják. 23. § Buda városának biztonságossá tétele szempontjából szintén csak gátak és fent nevezett módon kialakított boulevardok létesíthetők, amelyek persze Budán a több, szükségszerűen a Dunába torkolló csatorna miatt valamivel kényelmetlenebbül is végződhetnek, vagy pedig a csatornákat egészen olyan magasságig, ameddig a Duna legnagyobb árvizei fel szoktak érni, teljesen elzárhatóan kell megépíteni. Az azonban mindenesetre bizonyos, hogy Buda városának áradások elleni biztosítása viszonylag csak jelentősebb költségráfordítással érhető el. 24. § Mindezek szerint a földgátak és a szilárdan megalapozott, de egyébként szállítható boulevardok lényegében rendkívül kívánatosak és szükségesek e két város biztonságossá tételéhez, még akkor is, ha az első olykor-olykor kényelmetlen, az utóbbi pedig némileg költséges is volna. Különösen Pest csak ilyen védőművek mögött tud létezni, — hasonlóan Franciaország, Hollandia, Németország, és Poroszország számtalan városához és falvaihoz, amelyek olykor-olykor 10—15 lábbal fekszenek mélyebben a partot mosó folyamok legmagasabb vízszintjénél, — kizárólag csak földgátak tudják szavatolni biztonságát. így Magyarország több folyójánál, kiváltképp a Tiszánál is sok olyan mezőváros és falu létezik, amelyek árvíz esetén nagyrészt sárból épített házaik miatt, egy pillanatig sem tudnának fennmaradni, ha nem védenék őket gátakkal, amelyeket az itt lakó emberek igen gyakran saját erejükből kénytelenek megépíteni. Miért nem lehet magát Pestet és Budát is szükség esetén csupán puszta földgátakkal megvédeni? Molliculos crudia potiustege vestibus artus, quam stríngst fastus corpora nuda gelu.

4 25. § Amennyiben azonban az előbb elmondott, vagy valamiféle más, talán még célszerűbb módon megépített rakpartok a megvalósítani szándékozott nagy cél érdekében nem lennének olyan magasak (?), átengedhetnénk magunkat annak a boldog reménynek, hogy a köz örömére nagy és legnagyobb fáradozásokkal létrehozott partbiztosításokat a legszebb és legméltóbb módon sikerült létrehoznunk. 26. § Ilyen partbiztosítások mellett azután a legeslegnagyobb Duna-víztömeg is nyugodtan le tud vonulni anélkül, hogy ezeknek a városoknak a jövőben akárcsak a legkisebb károkat ís okozná. Ha ezután a rendkívüli jégzajlások és jégtorlaszok a Dunát magas vízszintűre fel is duzzasztanák, ez a szilárdan megépített gátak és rakpartok között teljesen nyugodtan viselkedne. Hiszen tulajdonképpen csak a Duna megnövekedett, a környezetre mesterséges építményekkel ártalmatlanná tett vízállása az az erő és hatalom, mely minden lehetséges jégtorlasszal szemben erősebben hatna, mint ezernyi ágyúgolyó. Hiszen csak ez a megnövekedett vízállás és víznyomás az egyedüli olyan mechanizmus, Neptunus va-