Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

társadalmi-gazdasági haladás megkövetelte, hogy gyökeres fordulat következzék be a hazai vízgazdálkodás irányításának szemléletében, gyakorlatában és szervezeti rendszerében egyaránt . Az önálló vizügyi államigazgatás létrejöttét 1953 októberétől számithatjuk, ekkor kezdte meg működését a vizügyek központi irányitó szerve, az Országos Vizügyi Főigazgatóság (OVF) és az alárendelt, a területi munkát végző vizügyi igazgatóságok. Az e szervek alapítását elrendelő 1060/1953. /IX. 30.) Korm. számú határozat feladatkörüket csaknem az egész vízgazdálkodásra kiterjesztette. Az új területi szervek magukba olvasztották az árvízvédelmi és folyamszabályozási, valamint a kultúrmérnöki és belvizrendező hivatalokat. A Vizgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (viTUKl) is az OVH irányitása alatt folytatta tevékenységét. Az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet (ÁKSZ),melyet 1957-ben helyeztek az OVF felügyelete alá,Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezetté alakult át. A vizügyi tervező, beruházó és kivitelező vállalatok korábban kialakult feladatkörüknek megfelelően fejlődtek tovább. A vizügyi szolgálat volt az első a népgazdasági ágazatok között, amely 1953-1954-ben kidolgozta kerettervét, az Országos Vizgazdálkodási Keretterv vázlatát, melyet az MTA Műszaki Tudományok Osztálya 1954 júniusában ankét keretében vitatott meg. A vízgazdálkodás szervezetének és tevékenységének erőteljesen fejlődő szakasza 1957-től kezdődően bontakozott ki. Az OVF hatáskörének bővülésével megkezdődhetett a vízellátás és csatornázás teljes ipari és kommunális feladatainak beillesztése a vízgazdálkodás egészébe. A helyi feladatokat ellátó ta-