Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

nácsi vizügyi tevékenység felzárkózott a gazdasági igényekhez. Ekkor kezdett újra megindulni a társulati mozgalom. Az 1957. évi 48. tvr. ismét lehetővé tette a vizgazdálkodási társulatok megalakulását, azzal a célkitűzéssel, hogy egyes helyi vizgazdálkodási problémákat társadalmi kezdeményezéssel saját hatáskörükben oldjanak meg. A társulatok rövid idő alatt komoly eredményeket értek el, elsősorban a községi vizellátás terén. 1958-1959-ben 172 társulat alakult. A gyors fejlődés által támasztott magasabb igények új, részletes és tudományosan megalapozott keretterv kimunkálását igényelték. Az Országos Vizgazdálkodási Keretterv és az ezt kiegészitő Területi Vizgazdálkodási Kerettervek irányelveit a kormány 1955 októberében hagyta jóvá. A tervekben foglaltakat az 1964-ben elfogadott új vizügyi törvény - 1964. évi IV. tr. - hazai vízgazdálkodásunk tervezésének alapjává tette. A törvény az OVF főhatósági jogállását a törvényhozás szintjén is megerősítette (jogkörét a 2038/1967.

/VII.11./ Korm. számú határozat szabályozza). Az egységes vizügyi feladatkör és az azt szolgáló hatósági, gazdálkodási és műszaki szervezet az 1968 óta Országos Vizügyi Hivatal (OVH) elnevezéssel működő országos hatáskörű szerv irányításával önálló népgazdasági ágazatként illeszkedik be a társadalmi és állami munkamegosztás rendjébe. A vizügyi ágazat helye a népgazdaság ágazati rendszerében A vízgazdálkodás a népgazdaság ágazati rendszerébe sorolását neheziti az a körülmény, hogy különféle jellegű tevékenységei nem önmagukban, hanem más népgazdasági ágak termelési folyamataihoz kapcsolódva jelennek meg. A vízgazdálkodást az új gazdasági mechanizmus 1968-ban