Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

dálkodási körzetek beosztását. 1950-ben ismét átszervezéseket hajtottak végre, amelyek során számos mezőgazdasági vizgazdálkodási és öntözési feladat a Földmüvelésügyi Minisztérium hatáskörébe került. Az OVgH működése ezt követően szinte névlegessé vált, mert jogállását tekintve a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium XIII. főosztályaként szervezeti önállósága megszűnt. Ujabb intézkedések eredményeként a vizügyi igazgatás feladatköreit szakágazatonként a megfelelő minisztériumok között osztották föl és ezzel a szervezet korábbi egysége teljes egészében megszűnt. 1951. márciusában az OVgH formai feloszlatására is sor került. Ezt követően az egyes tárcák vizügyi igazgatásának koordinálása teljes egészében az 1949-ben létrehívott Országos Vizgazdálkodási Tanácsra hárult . A felső szintű irányításhoz hasonlóan a területi szerveknél is különválasztották a funkciókat; a volt vizgazdálkodási körzetek helyén kultúrmérnöki és belvizrendező, valamint árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatalokat állítottak föl. A szakfeladatok hatékony ellátása érdekében - az 1930-as években már kialakult gyakorlatnak megfelelően - országos hatáskörű szerveket hoztak létre. Ezek közül elsőként az 1951 elején újjászervezett Vizrajzi Intézet kezdte meg munkáját. 1951-ben az öntözéssel kapcsolatos feladatok ellátására állitották föl a Mezőgazdasági Vizügyi Tervező Irodát, majd a vizerőgazdalkod ás céljait szolgáló Vizerőmü Tervező Irodát. 1952-ben a Vizrajzi Intézetet - kibővített feladatkörrel - Vizgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetté szervezték át . A vizügyi szervezet működésének időközben felmerült hibái mindjobban sürgették az irányitási rendszer reformját. A