Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

müvelésügyi Minisztérium Vizügyi Főosztályából szervezték. A folyammérnöki és kultúrmérnöki feladatokon kivül hatáskörébe utalták a társulati ár- és belvízvédelem,a folyószabályozás, vízhasználat, talajvédelem, a mesterséges viziutak épitése és a vizerőhasznos

it ás teendőit. A volt társulati alkalmazottak nagyrészt állami szolgálatba léptek.A kormányrendelet intézkedett az Országos öntözésügyi Hivatal, a Vizrajzi Intézet, valamint a Vizerőügyi és Folyócsatornázási Hivatal megszüntetéséről.A korábbi kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok - az államosított társulatokkal együtt - vizgazdálkodási körzetekbe tagolódtak. A vizügyi igazgatás ezen új területi szervei átvették a megszűnt törvényhatóságok hatósági jogkörét, a vizjogi engedélyezés ügyeit, feladataik közé tartozott a vizikönyvek vezezetése is. Az egységes igazgatás megszervezése azonban nem volt ellentmondásoktól mentes. Bár a valamennyi vizügyi feladatkör állami kezelésbe vétele megteremtette a vízgazdálkodás egységes szervezeti, igazgatási kereteit, a társulatok megszüntetése nem bizonyult helyes lépésnek. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy hamarosan akadozni kezdett a mindjobban növekvő mezőgazdasági öntözési igények kielégitése és rendezetlen maradt az ár- és belvízvédelem helyzete is. Az OVgH jogköre sok tekintetben korlátozott maradt, és az ügyek intézését akadályozta a kettős minisztériumi felügyelet. Az egymást követő átszervezések az irányitási rendszer még nagyobb mértékű szét darabolásához vezettek. 1949-ben hozták létre - mint önálló vizügyi szervet -az Árvízvédelmi Készenléti Szervezetet. Ugyanebben az évben magát az OvgH-t is átszervezték és megváltoztatták a vizgaz-