Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

tözési terveket és biztosította a szükséges költségvetési kereteket (l937:XX. tc.). így kerülhetett sor a tiszántúli kisérleti öntözőrendszerek kiépitésére és a Körösök csatornázásának megkezdésére. Az 1930-as évek másik jelentős eredménye volt a vizmosásköt esek, patakszabályozások és fásitások megkezdése a veszélyes méreteket öltő talajerózió megállitása érdekében (l931:XV. tc. és 1935sIV. tc. alapján). Mindez azonban a korszerű vizgazdálkodási, vízrendezési feladatok megoldásának csupán kezdeti lépéseit jelentette. A felszabadulás Magyarország és a környező országok egész vizügyi tevékenysége szempontjából mélyreható fordulatot hozott. A vizrendezés és vizszabályozás ezidőtájt már túljutott az egymástól független,klasszikus módszerek alkalmazásán. A további fejlődés irányát az egyedi megoldások helyett ekkor már a feladatok komplex, egységes szemléletbe ágyazott megoldása szabta meg.Ettől az időtől kezdve - az ország politikai, gazdasági és társadalmi átalakulásával összefüggésben - beszélhetünk a vizügyek fejlődésének új korszakáról, a komplex vízgazdálkodásra való áttérésről, a mai értelemben vett vízgazdálkodás korszakáról. A feladatok megoldásának alapvető szervezeti feltételeit a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele,az ország gazdasági életének és államigazgatásának átszervezése teremtette meg. Az 1948. június 2-án kiadott 6060/1948./VI.2./ Korm.számú rendelet kimondta a vizügyek államosítását és rendelkezett az Országos Vizgazdálkodási Hivatal (oVgH) létesítéséről. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Földmüvelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő hivatalt a Föld-